-A dolgok közepébe csapva...- A kelő nap fénye nekidőlt egy villanyoszlop hátának és zsír krétájával határt húzott a járdára világos és sötét között. Odalépni nehéz volt és közben tényleg felvetült a kérdés: Hová lett a bor, ha egy kiló toll nehezebb egy kiló ólomnál? Aztán kihajolt ő és kopogtattam ,hogy úgy dőlhessek ,az arcom a napban a lábam a hűvösben hagyhassam. Elvágott a szikra minket, halott gyújtó pislákol keress élénk élet ígéretet-mondom én-szenet parázslik a kezemben az eszem elfelejtettem ,hogy van, csipeszem.

Lent ülünk a víz fölött, a reggel még tovatűnik, hiszen tegnap volt a mai nap-hát nem?-kérdezi egy hang és azt feleli válaszként odabökve a pontot a vesszőre, hogy nevet rajta. Mindenen hangosan és kineveti az érzést, hogy végre egyszer minden a helyére került. Besoroltunk egy olyan sok közé, ahol a kevés is jut is marad is alapon épp elég ,mint egy szál kiontott belű cigaretta. Eltaposva furcsa szárazon ,ha megúszta a látszatot ,hogy nem fulladt bele az űrbe, amit maga után hagyott volna-volna..- Súgja halkan és a folyó hangjai beisszák a belevágott doboz széleit a csobbanásba. Elárasztottuk a gátunk, mindenki ott-mindenki és azt hiszem-Nem hiányzott senkisem.

Aztán égő arcban lángoló golyók. Pörgő, forgó mozdulatot erőltet a szem és hiába tágul, nem gyógyul tőle meg. Nem betegség, csak átmeneti állapot ,ha az agyad azt hiszi fáj és te tudod, hogy azt aztán várhatod, hogy elhigyje neked ,amit érez azt te teszed vele és nem a sorssal járó ártalom.

Így a híd lába alatt besoroltak a tücskök a föld hajának halszívű tengerébe. Fűszálakat kaptak vállra vágtak, céloztak és lőttek. Így szúrták ki őt, őket, ők engem. Arra gondolok, hogy megölelnélek, de ellépek és inkább táncolok tovább. Közelebb hajolok és a mesében a legkisebb fiú felröhög ,mert egy névtelen elharapja a nyelvét. Hát milyen igazság ez a híd mögött? Székely himnusz furulyán felsimul és lehántol és fekszik-Hajajj,de fáj a nyelvem-Hallom magamban ,hogy a magam alatt van, tehát ezt hallottam már valahol és mikor megalkottam nem hittem volna, hogy ennyit ér egy szó, ha a keresést felváltja egy változó, egy végtelen valami ismeretlen számrendszerben, ahol nincsenek karakterek, csak emberek.

-Aztán mi lett?

-Felébredtek a Batthyányi téren egy út közepén és elmentek haza.

-Ennyi?

-Hát most ennyi jutott eszembe.