-Én félek tőle, hogy előbb utóbb elmúlik és bele kell illeszkednünk a rendszerbe. Félek tőle, hogy a mindennapok berántanak a szürkeségbe és elmúlik minden aminek eddig éltünk. Látom a barátaimon, azokon akik megállapodtak vagy úgy hiszik, hogy itt az ideje lehorgonyozni. Rajtuk látom igazán, hogy mennyire könnyen képes az ember alakítani a saját igényein. Azoknak a legkönnyebb a beilleszkedés, szerintem akik sosem érezték igazán jól magukat a pörgésben. Persze, jókedvűek voltak, szerettek velünk lenni de igazán mindig húzott a szívük valami felé, amit a mi életstílusunk nem adhatott meg nekik. Biztonság, magány, szerelem, nyugalom, önkéntes kötöttségek. Aztán voltak, akik jólérezték magukat és elszaladt velük a ló. Egy cimboránkat nincs még egy hete, hogy eltemettük. Ők eltűnnek, nem érzékelik a szabadság korlátlanságának adományát. Nem érzik át, hogy a szabadság végtelenségéből adódóan fölösleges az elérhetetlent feszegetni, hiszen ebben a radikális rendszerben amit magunknak teremtettünk, még itt is mi vagyunk a mérsékelten haladók.
-Ez olyan, mintha azért cigiznél keveset, hogy hosszabb ideig szívhasd.
-Valahogy úgy. De visszatérve, a legelejére: Én tényleg félek tőle, hogy eljön az az idő, hogy ledobjuk a horgonyt és egy olyan kikötő fogad magába, ami nem hogy nem képes,de még nem is mutat hajlandóságot arra, hogy elmúlassza azt a fájdalmat amit a spontaneitás hiánya hagy maga után. Nem a drog, nem az alkohol, a cigaretta vagy a folyamatos partyk. Nem is az új emberek vagy az elmesélhető balhék, sztorik azok amik hiányoznak. Persze része mindegyik az egésznek de...
-De te már felülről látod az egészet. Úgy hiszem, idealizáltad magát az életstílust.
-Láttad azt a filmet? régi környék volt a magyar címe angolul talán garden state azt hiszem. Egy nagyon szép pesti leányzó kedvence volt és miatta néztem meg én is még, még nagyon régen. Bocsánat a kitérő miatt, de fontosnak érzem, hogy megjegyezzem, abban a filmben éreztem azt a határtalanságot, amit a mai napig hiányolok még az én saját életemből is.
-Korlátok nélküli világot ábrázol? Lehet, hogy nem értem pontosan, mert nem láttam a filmet, de...
-Lényegében, pont hogy egy olyan világot fest le, ahol mindenki magasról tesz az anyagi korlátokra. Az egyik szereplő eladja egy szabadalmát és töménytelen mennyiségű pénzt keres vele. Szomorúan újságolja a főszereplőnek a film közepe táján, hogy rémesen unatkozik és nem tud mit kezdeni magával.
-és ez visszautal arra a pontra ahol azt mondtad, tudni kell élni a szabadsággal, nem igaz?
-Pontosan! Ha egy pillanatra is túlléped a határt veszélybe kerülhetsz. Vagy belehalsz a nyomásba vagy rádtör a mérhetetlen, elűzhetetlen unalom és soha többé nem leszel képes élni vele. Bár a filmben, a srác újabb és újabb partykat rendez, ahol a barátait szórakoztatja, de a valóság szerintem egész más. A szélsőség egy olyan sárkány, amit az ember vagy bevesz és örökre elalszik tőle vagy tűri, hogy a sárkány a hátára vegye és a végtelenbe vigye örökké.
-Meg lehet zabolázni ezt a sárkányt?
-Feltették már nekem ezt a kérdést egyszer és akkor azt mondtam, hogy meg kell zabolázni, rá kell kényszeríteni hogy a földre tegyen vissza és ne a semmiben hagyjon ott. A félelmem, ami szorongat már akkor is jelen volt bennem, csak azzal a különbséggel hogy annak idején még józan ésszel élve, azt hittem hogy megállapodni egy "nyugodt kikötőben" nem egyenlő a halállal.
-Most mit hiszel?
-Most azt hiszem, hogy itt vagyok negyven éves, hetven évi tapasztalatot érzek magam mögött és úgy is nézek ki. Úgy gondolok vissza a 18 éves fejemmel elkövetett hülyeségeimre, mintha most történtek volna és bár nem véletlenül mondja a nóta, hogy lelkünkben vágtázunk, ha a testünk már fáradt, vagy valahogy így volt, de azt tudom mondani, hogy már nem hiszek benne, hogy a barátaimon kívül képes lennék akárkit beengedni a világomba. Örökké fiatal maradtam belül és azt hiszem megöregítene, ha jönne valaki és beszabályozna. Ha még egyszer megkérdeznék tőlem és megkérdezted, hogy mit kellene tenni azzal a sárkánnyal azt mondanám...
-Igen?
-Szívd el és megtudod milyen.
