A tegnap alkalmával végre sikerült szemtővégre kapni egy olyan filmet, amilyet már régen tapasztaltam. 

A Csúcshatás(limitless) című filmről van szó. Nem egy filmkritikára készülök, nem is tartom magam olyan szinten, mind kitartás, mind összeszedettség alapján sem, hogy lekritizálhatnám. Próbálkoztam már ilyesmivel, nekem nem tetszett. 

Mindig is foglalkoztatott, hogy mi lenne ha egyik pillanatról a másikra fel tudnám szabadítani a bennem rejlő lehetőségeket és egy lépésből a szürke hétköznapok embere átváltana zsenibe. Ezt a vágyálmot szerintem gyakorta átélik azok, akik kicsit a belső hajszolását szeretnék rövidebb útra helyezni és nem utolsó sorban ,de lusták ahhoz hogy megküzdjenek az alapok elsajátításával, az igazi eltűnés lehetőségével. 

A film témája röviden a következő. Létezik egy szer, amivel az agy használaton kívüli régióit hirtelen használat alá lehet venni és a szedője a teljes kapacitást képes kihasználni. De ennek a terhelésnek is megvan az ára, mert bár mindenki szeret fényben élni, csillogni, megnyilvánulni úgy hogy nem csak a modell csajok hanem a kritikusok, gyár és cégtulajdonosok is mind a lába elé kerülnek, de mindez csak addig működik ,amíg a csodaszer el nem fogy. 

Mit kezdenél ezzel az adománnyal? Mintha egy középiskolai irodalomóra házi feladatát pötyögném, kis módosítással. Lépjünk tovább, mit tennénk ha szuper erőnk lenne, fél kezünk Hulké, derekunkon egy Batman öve, fejünkben egy ilyen full-feltuningolt agy és kezünkben Thor Kalapácsa. Mit tennénk? 

Részemről a szuperált agy adottságait használnám ki. Borzasztó mód tetszene, ha három nap alatt kitermelhetném azt a zsenit, ami lehet hogy ott szunnyad a mélyben, de olybá tűnik elkótyavetyélem a kitermelés lebonyolítását. Ez az az elvágyódás, kicsit megkeseríti a mindennapokat a fantáziájába menekülőnek. Mert milyen sokan vannak! Egész nap a könyveket bújó, monitor előtt ülő nehéz fizikai munkát vagy épp olyat, aki csak szimplán gyűlöli és nem tudja megvalósítani saját magát a munkájában. 

"A jelen kincs mint a jó levegő, nem elég soha! Többet, örökké többet, amíg élünk! A sziget nem elég magas..."

Egy ilyen film után mindig úgy érzem, hogy az az álom amit felvázol megvalósítható és minden csak egy lépésre van tőlem.