csöndablak

Eltépem a csomagolást és kiveszek egy zsebkendőt a zacskóból. Félkezes mozdulat következik, aztán egy kétkezes és végül az említésre sem méltó ürítés. Ki mire gondol, a jóérzésen belül elfér még egy két hasonló kézmozdulat,de hisz tudja mindenki a nátha már csak…

Sosem szerettem a balettot. Nem értek a lovakhoz és ez tényleg az a kategória. De akkor ott ültem megbűvölve a közönség soraiban és csak bámultam azt a csodát. hihetetlen volt, gyönyörű szép, művészi és olyan erőteljes, hogy tényleg elhittem egyedül ülök a harmadik sorban…

Esik az eső ,leszakadt végre. Az utcán a tócsákba gyűlt szirmokon koppannak a cseppek, csak innen tudom ,míg itt járok hogy még tényleg zuhog, mert már csak a dörrenéseket hallom. Lassan veszítem el magam mögött a tájat, elhúzza a múlt magát ahogy előbbre járok, saját…

...és ha már nincs miről ,akkor mi legyen? Vagy ha már úgy érzem ismerem magam eléggé ahhoz, hogy ne fejtsem ki többé azt amiben nem vagyok biztos, akkor ne írjak többet? Nem a magam megnyugtatása miatt volt, nem is magamutogatásból ,bár sokszor éreztem, hogy jelen voltak ezek az…

Buborékba zárt rengeteg szó pukkant a fülembe a jobb vállam fölött. Melyik oldalt állt a tű hegyével a kis izé? Megrázkódok, formálódok, ropogtatok. Tovább aztán pár percig elmélázok. Sötét nappal, éjszakai fény délután és közeledik a nyugta, a Hold órákon belül alá…

Azt hiszem ez egészen más zene, ha így szól. Reggel van, a márványra festett ég most a madarakkal együtt búg. Zúgásnak érzem, pedig tudom a ritmusát. Az tekintet? Hol is járok most? Gyönyörű ez a kék,ahogy belefeledkeznek a csillagok. Szép az ibolya, ahogy ráhajol a Hold és a…

Az az irdatlan nyugalom szállta meg. Ha úgy tetszik magával rántotta és beszívta a kanapé két párnája közé a testét. Hirtelen nem volt már fontos az a sok ezernyi részlet, mint például az, hogy az atomok nem sűrűsödnek parancsszóra és tűnnek el látszólag a kanapé alatt…

"Ha nem tudod megszokni azt ha néha eltűnök szokd meg azt, hogy sosem vagyok melletted."Azt mondja a boldogságra, hogy egy rakás szart ér. Egy fogalom, ami fölösleges mert kémiai alapon működik és ha kimondod elszáll. AIDS, árvíz, jéghegyek, multikulturalizmus, globális…

Néha Zöldhályog előveszi a pennát és forró gólyavérbe mártja a hegyét. Társai ilyenkor mély álomszerű képet látnak az ég felől feléjük zuhanni, úgy mint az ablakból elengedett téglát ahogy fejre ejti a kéz és a jól ismert láthatatlan erő. Ilyenkor forró kénnel telt…

Nyitogatom és lassan összeáll a kép. Mindennek a kiindulópontjában vagyok, rajta fekszem. 'Most már leszállhatnál' 'Ja ,bocs elgondolkoztam' 'Elköszönés közben?' 'Már nem érem el, lekésem. Mikor indul a következő?' 'Te jársz vele' 'Szal nem vágod?' 'Félkor' Aztán lehemperedek…

Az ujjak a halántékot masszírozzák, a szemek csukva az arc izmai kisimulva. A lüktetés nem enged, közeledik és a gyomort felforgató zuhanás kezdetét veszi. Lassan természetesen ható zümmögéssé halkulnak a külső hanghatások és a belsőben duló dallamtalan ütem, a szív…

Egyszer volt, hogy elszakadt egy cérnaszál és a rákötött mindenség zuhanni kezdett. Minden parányi része reszketni, rettegni kezdett és félni attól ,hogy összetörik az amit eggyé teremtettek. De amíg szétfeslett a cérna szála ,boldog volt a világ minden tagja.De hiába a folyamat…

Sötétkék ezüsttel futtatva érkezik, nyikorog mellé egy ébredő madálraj. Drótra ülnének ha nem mentek volna el, hát ki vagy te ,hogy rövid álmom megszegd szavaddal? Pillogok még csöppet a levegőt lopom még, nem veszem de sípol az ami hangtalannak indult. Gyűlöllek tél, nem…

DobozszívVolt egyszer egy doboz. Nagyon sokáig a doboz csak doboz volt, durván hajtogatott kartonlapokból szerkesztett légfogó. Aztán egyszer arra jártam és leültem mellé. Ráköszöntem, azt mondtam 'szia doboz' (vagy valami ilyesmi) és ő erre nem felelt nekem. Én felettébb…

Kicsit szomorú volt most a reggel. Fel sem keltem rá. Többször arra keltem, hogy ébren vagyok és próbálom eldönteni, hogy alszom e még. Ezek után persze, visszalszom és minden erőmmel azon vagyok, hogy felidézzem és tovább szőjem az álmom. Azt hiszem, nem akarom elengedni.…

Elindul. Leül. Visszanéz. Ülve marad. Fölfelé sandít. Erősen tűz a Nap, ezért csak fél szemmel. Odaérhetnénk már. Ott vagyunk már? Hallja a gondolatait eképpen. Pár perce olybá tűnt, mintha az üres házfalak között konganának azok a kimondott gondolatok. Pedig nem csak a szél…

A kimondott szavakon túl a hitet viszem és falakra festek velük részeket csöndes monológokból. Idézek tőletek még akkor is ha nem kértek rá. Emlékezek dühből dacból egyszerre mint egy gyermek mert a felejtést nem nekem találták ki hiába akasztják a nyakamba. Az nem az én…

Cirilnek látszanak a felhők az égen, olvashatatlan égi képek, jelek. A hozzávaló napsugár beveszi magát hozzám és míg én egyet mozdulok, már a paplanon fekve vár rám. Kis pöttyöket szór csíkokban a redőny széle. Itt van egy emlék, várjunk vele? Félreteszem, az ágy mellé…

Azt éreztem ,hogy elég. Hasra feküdtem, aztán megtámadott az a tipiks zuhanó érzés ,amitől megóv mindenkit a minden, ha nem csapja fejbe úgy mint az alkohol. Nem az a lényeg, hogy rossz, nem rossz. Nem az a lényeg, hogy milyen, vagy hogy miért most az a lényeg, hogy van és ajánlom…

Kislány ereszkedik alá a kalapba és láncai a cilinder szélébe kapaszkodva nyüszítenek fel vele. Más világ van alant és a nehezék beszorult a lyukba. A nyúl elszaladt és fehér bőrbe öntve néz most szépet szemmel szembe a szemmel. Hinnéd ,hogy van tovább?Mindig van kiút, még ha…

Egyszerűen nem találok szavakat erre az egészre. Feltéve ha egészen őszinte akarok lenni. Mert ugye ha csak közelíteni akarunk vagy egyszerűen csak kell valamit végre mondani, valamit magunknak vagy másoknak akkor nincs gond. Legalábbis nem a szavakkal. Abban az esetben egy pillantra…

Rajz óra. Összegyűlik a plafonon a kipárolgás, már megírtam az angolt, most unatkozom. Beszélgetés balról, beszélgetés jobbról, beszélgetés hátulról, előttem a tanár, nem érdekli a hangzavar. Archetípusokról, fajelméletről kérdeznek, leteszem a tollat, beszélek, toll…

Elmosódott képek, vágtázik a festett vigyorú ló, nincs más, csak a körberohanó, lecövekelt szekér, te, én és az elmosódott világ. Nevetünk, te is, egymáson és egymással, könnyen vesszük mi, akik nem látják, mi folyik odakint. Hideg van, mégsem fázunk, több karnyújtásnyira…

Általános iskolás irodalomkönyvben lelhető fel egy rövid kis történet. Mindenki ismeri, ősrégi tanmeséről van szó, ez nem más, mint a zokni és a lyuk esete. Egyik álmatlan éjszakámon, konkrétan a tegnapin jutott eszembe újra ez a kis szösszenet, és azonnal ráállt az agyam. Az…

Gazdátlan test mászkál az utcán. Fel és alá gombok követik őt, gurulva ,míg őket cérnavesztett szálak próbálják behálózni. A test néz ,szemével pillog, aztán megy. Üres a tekintete, nincsen lelke, nincsen tudata sem, csak valami ami hajtja előre. Rövid, barna hajába bele,…