Szabó Lőrinc : a nagy, kék réten... hisz máris az vagy, csupa suhogás a föld s az ég, álomtánc, tűzvarázs, s szemed lehúnyod, szél csókol megint, egymásba szédűl a bent és a kint és zeng a hang és zsongva ring a rét, s ahogy szíved átveszi ütemét, mintha egy gömb fénytág…