csöndablak

Oppon, hát lásd ott gurulnak szemeidne maradj így, ne nézz lelkembe ne lássmert míg gurul a néma áldásnak pontjairám haragot vethetnek, én neked ellentnekem szánt sorsomnak nemet mondokám ha feldobott érméden téged látlaktudni fogom hogy velem játszol s már nem én veled

És elmúlt az érzés. Belül még mar, ott van a helye, az, hogy kellene, hogy valamit mondjak, vagy tegyek, de már késő és nincs tovább. Véget ért valami, ami olyan természetes volt, hogy addig észre se vettük, amíg ott volt. És most, hogy nincs már... mondanám, hogy fáj, de nem.…