csöndablak

Ha megvan a tökéletes módszer arra, hogy az épp burjánzó gondolataimat egy pillanat alatt porrá zúzzam miért nem találom soha az igazi módszert a fordított hatás elérésére? Voltak már próbálkozások például a nosztalgia, az emlékesdi vagy az ezeket kombináló kést…

Szádba rágtam jól elmondtam Amit elmondani nem lehet Azt gondoltam élvezed majd Hogy a felvázolt esetek Nem a te bőrödre mennek Nem kell hogy beleengedd Magad a fortyogó barnás zöldes lébe És most meg azt mondják Hogy bocs de mégis kéne Ne sírjál ne is nedvezz Ne nyúlj a régi…

A szünet hangjai kalapálnak csak finoman a klaviatúra hangszálain. Nem evilági hangszer az, ami gondolatot képpé formálja az ember fejében a füle nélkül. Bár sokan belül is hallják, azt mondják olyan jó a zengése. Irigylem őket picit, akik mindig hallják a betűk szavát. Olyan…

Mögöttem ül, mint mindig. Mindketten a külön kis világunkban, nincs átjárás, egymás mellett, de vigyázva, nehogy egymáshoz érjünk. Pókháló finomságú fal választ el a szoba túlsó felétől. Meg kell hagyni, jól érzem magam így. Könnyű annak, aki nem tart fent…

http://sewadork.tumblr.com/

De mi történik akkor, ha az örökkévalóság túl sokáig tart? Megunom és visszajövök? Nem tartom valószínűnek hisz' azt itthon már büntetik. Semmiféleképpen nem mozdulnék el a nihilből. Ha már egyszer kiutalták nekem és a körforgás megtett helyettem mindent, legyen így. Azt…

Az ajtócsukódás távoli szirénaszóvá torzult már a fejemben, mikor a flessek feleselgetni kezdtek egymással.Egy szomorú fűz próbál rábeszélni ,hogy zárjuk a konyhába a hamutartót. Nem tettem eleget a kérésnek, tekintve hogy nincs konyhaajtó ,fölösleges is lett volna ,hisz ha…

Ami történik, kihatással van rám. Csak az a baj ,hogy ezt én írom.   Minden ott kezdődött a megyei könyvtár második emeletén. Tekintve, hogy nem vagyok helyi és még nem kötötték be az új lakásba a netet csak itt volt lehetőségem kielégíteni a neten történő szociális…

Út közepén csíkokat kerülget. Magába fordul, feltekint. Nem negatív, átlagos. Út közepén, éjszakában foltokkal ,nyomokban pontokban maradnak el az árnyékok. A perspektíva a lényeg, lehet így lehet úgy is. De most olyan, mintha mindenhol cserélték volna az elektromos fáklyákat.…

...és ha már nincs miről ,akkor mi legyen? Vagy ha már úgy érzem ismerem magam eléggé ahhoz, hogy ne fejtsem ki többé azt amiben nem vagyok biztos, akkor ne írjak többet? Nem a magam megnyugtatása miatt volt, nem is magamutogatásból ,bár sokszor éreztem, hogy jelen voltak ezek az…

Koppanás zaja oszlatja fel a csendet. A hideg levegő átsuhan a szobán ,aztán huzatként becsapja maga mögött a résre nyitva hagyott ajtót. A szoba közepén az ágyon erre egy ruhagombolyag megmozdul. Szinte összerezzen a többrétegű ruhakupac ahogy alatta a test megrázkódik.  A…

Pár percig arra gondolok, hogy nem mozdulok meg többé. Ez nem az a depresszió, az a szomorú halottnak tettetés. Nem, ez a boldog semmittevés egy újabb oldalának megismerése a testen túlról visszatekintve. Mert jó az idő és messze vannak most a csiripek. Elbújtak az éjszakai baglyok…

Olyan közel másznak most hozzád ezek az óriási hangyák. A hidegburkolaton néha meg-megcsillan a nyáltócsa amit hagytál. De ez is csak olyan ,mint egy olyan burok amiben a hitet vesztett halak úszkálnak és te feladod. Nem akarsz vesztes lenni és nem akarsz tv-t, mosógépet, fotelt és…

Az emberek állnak, nem mozdul senki. Csak nézek ,mozgok lassan és látom őket. Még mindig semmi. Lassú számok mennek, talán azért fagyott meg így a levegő. Nem is kellemetlen, de a szellem itt van az már inkább. Régi időket fest elém ez a kósza árny és én is lassan megfagyok.…

Láthatatlan kezek szőtték a szálakat hozzám, hallhatatlan akarat fűzte a sorsomat a testemhez, az én marionettemhez. Nem keresem az utat feléjük, hiszen tudom hogy a lelkem az ő tudásukat dícséri, s ha többen vannak ha egyedül túljárnak rajtam úgy is. A teremtésen túl, a…

"Ha nem tudod megszokni azt ha néha eltűnök szokd meg azt, hogy sosem vagyok melletted."Azt mondja a boldogságra, hogy egy rakás szart ér. Egy fogalom, ami fölösleges mert kémiai alapon működik és ha kimondod elszáll. AIDS, árvíz, jéghegyek, multikulturalizmus, globális…

Kívülről figyelem magam, magunkat. Nem rég engedtem ki és a gőz még megütközik azon a fagyos gyönyörűn akire a porhó hull az utcán...Visszanézek még, hallom ahogy a derék magas kertkapu becsapódik és behúzom magam mögött az ajtót. A fények lassan visszatérnek hozzám ,ahogy…

Néha van úgy ,hogy érdemes leírni. Sokszor úgy érzem hogy jobb lenne úgy látni. Aztán, ha már látom kicsit bánkódok még rajta. Nem szívből, hanem úgy azért, mert így hozta. A sors dolga volt, az írta így a legjobb, hát kinek fájnék?! Magamnak, gondolom de nincs gondom se…

A nap történéseiről persze, fölösleges lenne listát vezetni. Mind a szokásos dolgokból összeállt nagy egész részét képezik és olyan általánosságokat jelentenek, mint a reggeli fogmosás vagy a lefekvés előtti ima. Persze ez változó, mindenkinek más a rendszer,más a…

Viselkedéstípusok, normák,társadalmi jellemzők meg ami eszembe jutottKörbenézve embereket látok magam körül. Világ életemben szerettem őket és alapvetően hiszek benne, hogy minden ember jó valamilyen szempontból. Nem láttam még gyilkost ,alapvetően úgy hiszem hogy a sorsom…

Az ujjak a halántékot masszírozzák, a szemek csukva az arc izmai kisimulva. A lüktetés nem enged, közeledik és a gyomort felforgató zuhanás kezdetét veszi. Lassan természetesen ható zümmögéssé halkulnak a külső hanghatások és a belsőben duló dallamtalan ütem, a szív…

Egyszer volt, hogy elszakadt egy cérnaszál és a rákötött mindenség zuhanni kezdett. Minden parányi része reszketni, rettegni kezdett és félni attól ,hogy összetörik az amit eggyé teremtettek. De amíg szétfeslett a cérna szála ,boldog volt a világ minden tagja.De hiába a folyamat…

A teremtés most fel és alá sétál egy parton. Ő egy gyöngy, egy gyönyörű szép. Fújja közben a haját, tépi a szél a ruhát rajta és leskelődik a telt arcú fentről, mert ő is őt akarja. Látni akarja az őt, amint belesétál a folyóba, csak úgy persze nem tetszene ,ha a ruha…

Fehér a fal. A bútorok az éppen beszökő zajos fényektől nagyok és az ágy végéből nézem mit is fest a szél az ablakból elém. Sötét rés tátong. Nem záródik teljesen, a két lap között láthatatlanok a mozdulatlanok. Olvasnék ,ha lenne fény ,de anélkül csak fantáziálok.…

 Elhalt egy hegedű, csöndben vagytok nem zenélnétek mégis nekem? Hangjaimat visszaveri a fehér ,néha felvillanyoz többször elaltat. Most azt hiszem a feketére festett világban a belsővel jobban összhangban van egy tűzfalra rajzolt belső dal.  Hallom ahogy lép, a zaj…