Végtelen takarón, az égbe rajzolt gyűrődéseken ott szállt ágyam lelke és én őt követtem párnámon ülve, valami távoli tájról álmodozva közben. Üldöztem, de el nem kaphattam, kiáltottam utána, megtalállak, ha hallasz, ha nem. De nem hallott meg, vágtázott vad, írtóztató…