Deszkapalánkon túl (becsukott szemek alatt) egy egészen más világ, szél fújja előre (képzelt) testedet, félő (belső) tekinteted. Elhajlott szálú, végtelennek tetsző a lábad simítja. Ujjaid végét cirógató cinóber szirmok zöldbe ágyazott tengere. Ha láthatnád e habok…