Napalmfénnyel mossák épp az utcámat, nyálkás csigák égnek tőle el és én csak bámulok. Egy őszbe fordult aranylevelű alatt állok éppen, én nézek én festelek téged. Látom a szemed, látom hogy sírnak a könnyeid. Ha tehetném boldogságról írnék, azzal rajzolnék ezüst…