csöndablak

 Lélek szín kék fényben égő pitymalat, egy város sárga körvonalán zöldbe fordul. Látomás és sötét apró csillagok lyuggatják szerteszét, egy mozgó szita szívja magába a rázkódó látványt. Nem látni mást csak azt, ahogy zöldre festi lassan az egészet-látod mit…

Kószáló láncokhoz Komor füstcsík húzza maga után az égen a éjt és a sok ezer apró darabra tört üvegszilánkot. Hogy ki borította ki őket ide, megsúghatná miért tette.Véres vörös alkony után felsebzik az ember tekintetét, könnyet csalnak a szembe. Átszúrják a nap…

Szádba rágtam jól elmondtam Amit elmondani nem lehet Azt gondoltam élvezed majd Hogy a felvázolt esetek Nem a te bőrödre mennek Nem kell hogy beleengedd Magad a fortyogó barnás zöldes lébe És most meg azt mondják Hogy bocs de mégis kéne Ne sírjál ne is nedvezz Ne nyúlj a régi…

Reinig úr, mondhatni egy majdnem átlagos férfi volt világ életében. Átlagos, mert neki is volt szerető családja, és bár egyke volt, de jól kijött az unokatestvéreivel. Átlagos, hiszen tisztességes munkája volt, volt egy szerető felesége meg már úton volt a második gyerek is.…

Akármerre nézek csak az a hihetetlen satnya, fáradt érzés jut eszembe. Szembe jön aztán egy percnyi vakolat ,a szemem tömi be vele. Magával ránt aztán, mikor átlépek a falon. Ott, kint a külső realitásban maradt egy réteg ,az alakom. Áttetsző semmi lettem hirtelen ,s mindenütt…

De mi történik akkor, ha az örökkévalóság túl sokáig tart? Megunom és visszajövök? Nem tartom valószínűnek hisz' azt itthon már büntetik. Semmiféleképpen nem mozdulnék el a nihilből. Ha már egyszer kiutalták nekem és a körforgás megtett helyettem mindent, legyen így. Azt…

Úgy döntöttem elfekszem, elhanyatlott, szívemre gitár-húr-szorult. Fémesen cseng ha hajt a vérem, sablonos, klisés de így érzem. Páratlan számú ezredév-vég ,emlékeimbe belevájták nem tágít egy emlék. Angyalok szúrják belénk, nem kupidó,hazug fikció. Soha be nem heged,…

"Poén lehet a Temzébe pisálni" A villanást mennydörgés követi. Egy koppanás jelzi az első cseppet a cserepeken. A tetőszerkezet és a belső tér között a padlás viszhangja felerősíti a hangokat. Szinte az álmokik tör utat a vihar. Izzó álmok, vágyak villannak fel.…

...és csak néz a nagy fekete gombszemeivel. Fekete csillogó bundájába bele-belakap a tavaszi fuvallatt, de már nyár van nem igaz? Minden nap, ugyanakkor indulunk. Fontos az idő, fontos a rendszer. Az még fontosabb, hogy hiszünk benne és abban hogy működik. ...és megint ugyanott…

Az ajtócsukódás távoli szirénaszóvá torzult már a fejemben, mikor a flessek feleselgetni kezdtek egymással.Egy szomorú fűz próbál rábeszélni ,hogy zárjuk a konyhába a hamutartót. Nem tettem eleget a kérésnek, tekintve hogy nincs konyhaajtó ,fölösleges is lett volna ,hisz ha…

A jég pattog ahogy felveri a meleg dér. Sebes az út széle, a járdán szellőt fú a szél. Levelek hintáznak megmaradt gallyakon, szomorú virágok hajlongnak, vakon zuhannak tócsákba. Összegyűlt cseppekbe csobban egy bogár, kopott szárnyú kis barna és fekete foltos, potrohán…

Egy kicsit fejfájós, kicsit szédülős a délután. A dobok jól elmaradnak a világ végén, az enyémen túl már úgy sem hallatszana semmi. Bukón az ablak, kint beszélgetnek ennyi tudok, de azt már nem hallom hogy mit mondanak. Pedig érdekelne, kíváncsi vagyok. Ezt a természetet, pedig…

Esik az eső ,leszakadt végre. Az utcán a tócsákba gyűlt szirmokon koppannak a cseppek, csak innen tudom ,míg itt járok hogy még tényleg zuhog, mert már csak a dörrenéseket hallom. Lassan veszítem el magam mögött a tájat, elhúzza a múlt magát ahogy előbbre járok, saját…

...és ha már nincs miről ,akkor mi legyen? Vagy ha már úgy érzem ismerem magam eléggé ahhoz, hogy ne fejtsem ki többé azt amiben nem vagyok biztos, akkor ne írjak többet? Nem a magam megnyugtatása miatt volt, nem is magamutogatásból ,bár sokszor éreztem, hogy jelen voltak ezek az…

Koppanás zaja oszlatja fel a csendet. A hideg levegő átsuhan a szobán ,aztán huzatként becsapja maga mögött a résre nyitva hagyott ajtót. A szoba közepén az ágyon erre egy ruhagombolyag megmozdul. Szinte összerezzen a többrétegű ruhakupac ahogy alatta a test megrázkódik.  A…

Azt hiszem ez egészen más zene, ha így szól. Reggel van, a márványra festett ég most a madarakkal együtt búg. Zúgásnak érzem, pedig tudom a ritmusát. Az tekintet? Hol is járok most? Gyönyörű ez a kék,ahogy belefeledkeznek a csillagok. Szép az ibolya, ahogy ráhajol a Hold és a…

Ma amikor felébredtem a kis esti menedékemen, kinézve a kijáraton láttam, hogy megint az a fehér valami hull az égből. Még mindig nem tudom mi ez. Soha nem találkoztam hasonló jelenséggel. Mindenesetre próbálom távoltartani magam tőle. Kitudja, talán ez is a szennyezés…

Kicsit imbolyog, azt hiszem reszket. Hogy melyiküket látom, ha ránézek nem tudom csak sejtem. Az a baj, hogy nem tudom biztosan, hogy nincs egyenlőség ,hogy nincsen jel. Velem volna a gond, én lennék a rejtett a baj, a pont ahonnan nincs tovább? Azt mondod én elhiszem, azt mondom, hogy…

Pár percnek tűnt csak és már lőtte is az óra a háromnegyed hetet. Még tíz perc rá és a két és fél óra kiegészült annyival, hogy két és háromnegyed óra alvás után egy csipás arc bámulja a falat az ágy széléről ülve. Az abszolút semmitmondó nézés természetesen a…

Megbabonázva álltam a... jelenség? talán... szóval a jelenség fölött. Most értettem meg, hogy nem értem az egészet. Hatalmas fekete örvénylő folyam a lábaim alatt. Ki vágyik vajon most jobban a pusztulásra? Én, aki csak eljátszom a gondolattal, hogy ugrok és kérdezés nélkül…

... előveszi a dobozt. Bontva, már nem teli a tartalom de ránéz, és rá kell jönnie, ennyi volt. A fejében, recsegve még egy régi dallam szól ami más valakinek létfontosságú volt, ő csak átérezte. Mert igen átérezte : ...A verzió, B verzió... ...Beérném…

Ránkszáll a félhomály, becsukom a szemed. Elvárná az ember ,hogy ne legyek magamért egy pillanatra csak ennyire emberi, de nem megy. Elalszom aztán és máshol járok. Kimerülten zuhanok és kitárt kezeim már nem markolják az ágyra húzott rongyokat. Ez már emberi, ez már biztos hogy…

Saját kis káoszomban átlátom a rendszerem. Tenyeremen érzem a lélegzet cseppeit, a port pedig ,amit felémfújt a szél belélegzem. Izzadt bőrömön csillog az éjszakai nappal fénye, beköszöntött eljött értem megint a tél. Borongós, szürke epizód epilógját írom és már csak a…

Gyere közelebb és hallgasd ahogy átjár. Nem hallod? Hát lásd ,hogy jár át ez a jótékony méreg mindent. Itt van bennem, az ereimben és a gerincemen fut végig a zsibbadt öntudatlansággal. Persze ez is csak pillanatokig tart véges intervallumba zárt kiszakadás. Sajnos. Jótékony,…

Elindul. Leül. Visszanéz. Ülve marad. Fölfelé sandít. Erősen tűz a Nap, ezért csak fél szemmel. Odaérhetnénk már. Ott vagyunk már? Hallja a gondolatait eképpen. Pár perce olybá tűnt, mintha az üres házfalak között konganának azok a kimondott gondolatok. Pedig nem csak a szél…