Úgy döntöttem elfekszem, elhanyatlott, szívemre gitár-húr-szorult. Fémesen cseng ha hajt a vérem, sablonos, klisés de így érzem. Páratlan számú ezredév-vég ,emlékeimbe belevájták nem tágít egy emlék. Angyalok szúrják belénk, nem kupidó,hazug fikció. Soha be nem heged, pengesd csak pengesd átszúrta a tüdőm,engem...S most nyakam gitárom kulcsaira hajthatom,hadd hangolja halálra, rövid dallamom.
Hangosan
2010.05.31. 23:57 - freeeyes
Címkék: beteg elvont jókedvű
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr502046595
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.