Az én, az én, az én, a feltörekvő én. Fémesen pulzáló hideg érzés. A jobb kezemben. A balom tenyerébe temetem a csuklóm. Mennyi fém, mennyi technológia. A felismerés, hogy már nem az enyém. Saját magam döntöttem így és most sem azt a döntést bánom igazán. Azt bánom, hogy elúszik a kontroll.
Lassan csúszik a kép aztán újabb torz bemozdulásokat követően újra fókuszba áll. Vagy a fejem hintázik a nyakamon, már nem tudom de mindjárt összeszedem magam. Csak egy perc.
Márvány mintás mű csempe a kék színeiben. Akár műanyag is lehetne. Végül is lehet, hogy az. Valószínűleg már nem is használhatnak az építőiparban márványt. Nem használnak semmit. Csak fém és műanyag. A kötőelemekkel fixálják a lemezeket, valami szintetikus anyaggal szigetelnek és pikk-pakk itt egy toronyház, aminek a megszámlálhatatlanadik lakásának az egyetlen mellékhelyiségében ücsörgök. Olyan hideg, azt mondja hideg. Lehet, hogy rosszul érzem.
A működés rendben. A tárcsa kinyílik, nyitott kézfejem derekán technológiai szörnyszülöttem, a karom amiben üreg tátong most feltöltésre vár. Ez már nem a mosdó, az ijedtségnek lőttek megnyugodtam. A nappali közepén lógó terminált böngészem. A karomon hanyagul oldalra dobom, hogy a kis javító egység rávethesse magát. Gyors szervíz semmi extra. Feltölti a tárcsát amiből az automata táplálkozik majd ha bevetésre megyünk.
Időnként az jár a fejemben, hogy nem ez az én utam. Hogy elcsesztem. A kezem magam elé emelem. Most nem nyílik szét. Érzem, hogy minden rendben van. Nem, inkább tudom. Itt pont erről szól a történet, hogy nem érzem. Adathalmazok vannak, számok. Nincsenek baljóslatú előérzetek. A szoftver segít, ural. Igazából az is lehet, hogy ez az egész csak egy jól kitalált illúzió eredménye. Egy álom amiben az irányítás az illúzió. Valakit biztosan mulattat ez, más különben semmi értelme nem lenne az egésznek. Én is mulatok magamon. Áh, csak ide-oda cikáznak a gondolataim.
Veszem a kabátom. Mögöttem elcsöndesül a lakás. A szörnyeteg belém költözött megint,míg a terminál újra átadja a csendes hallgatásnak a szobát. Nincs recsegés sem, megüti a fülem még ahogy a szervíz egységem elnyúlik a dokkolóján. Elindulok lefelé.
