Párát permetet szitál az ég és a csöndet csak a hungarocell morzsák ciripelése szakítja meg.
Gondolom ez így jó, hogy hol köd, hol füst, hol pedig a horony porja takarja el a holnapot. Az irány még mindig jó, de a választott nehézségek attól még nehezek.
Szülőföldem szép határa, fing szag van itt valahára. Bármennyit is próbálkozom nem érzem hogy otthon vagyok. Meglátom már szép tornyodat csendes világ balkon alatt a végtelen munkáé, beteljesületlen céloké. Nem hiszem hogy hiányozna bármerre is visz a sors vagy a karma. Én csak én vagyok az az, itt a felhúzott horgony mögöttem porba vájja az emlékem azt elfújja a szél.
