Piros csík az alkony az éghát határán a pillanat suttogás a harmat csalódás. Egy reggeli érzetbe túl sok szín vegyült szív-ármánynak kevés színtelennek zöld úgy szökell szerteszét mert egy ilyen test szorít ami ha kell a túl sok sem elég.Tovacsúszott lassan csikorogva már…