Csöndesen pirkad, felnéz és itt van velem. Én csak suttogok, többször hallgatok, gondolkozom inkább. Változom és kicsit pislog, csodálkozik, -ki vagy te?-kérdezi tőlem. Én nem tudom. Ezt gondolom más is így és nem úgy látja, mint ő. Mert bár itt kék a fű és selymesen tapogatja…