Ha megtöröm a hallgatást, a napfény szökik be a víz alá. Ha csöndben úszom az árral, a jég marad, csak a jég marad. Az az irdatlan hideg bekötő út a két véglet közötti szamszárában, olyan mint egy sarki motel magányos éjszakája. Mert tovább kell menni, még ha a fény…