Bújkálnak és por fedi mozdulatlan testüket. A por mint egy emlék emléke ,úgy fekszik a sötétben a semmi hátára borulva. Az elme határmezsgyéin felbukkannak néha ,mintha pók hálójától tisztítaná meg a szél a sarkokat, pár kiszakadó arc,kép ,rolytos formátumú tépett szélű…