csöndablak

A szünet hangjai kalapálnak csak finoman a klaviatúra hangszálain. Nem evilági hangszer az, ami gondolatot képpé formálja az ember fejében a füle nélkül. Bár sokan belül is hallják, azt mondják olyan jó a zengése. Irigylem őket picit, akik mindig hallják a betűk szavát. Olyan…

http://sewadork.tumblr.com/

In medias Res (egy hónap késéssel) .... -Most mégis mi a büdös francot vártál, hogy majd ezt is csak eltűröm egy rohadt szó nélkül?!?! Ne nézzél ilyen kibaszott értetlenül, esküszöm ha két különböző kromoszóma lenne benned már megütöttelek volna... úgy látszik apád…

Sosem szerettem a balettot. Nem értek a lovakhoz és ez tényleg az a kategória. De akkor ott ültem megbűvölve a közönség soraiban és csak bámultam azt a csodát. hihetetlen volt, gyönyörű szép, művészi és olyan erőteljes, hogy tényleg elhittem egyedül ülök a harmadik sorban…

Egy kicsit fejfájós, kicsit szédülős a délután. A dobok jól elmaradnak a világ végén, az enyémen túl már úgy sem hallatszana semmi. Bukón az ablak, kint beszélgetnek ennyi tudok, de azt már nem hallom hogy mit mondanak. Pedig érdekelne, kíváncsi vagyok. Ezt a természetet, pedig…

...és ha már nincs miről ,akkor mi legyen? Vagy ha már úgy érzem ismerem magam eléggé ahhoz, hogy ne fejtsem ki többé azt amiben nem vagyok biztos, akkor ne írjak többet? Nem a magam megnyugtatása miatt volt, nem is magamutogatásból ,bár sokszor éreztem, hogy jelen voltak ezek az…

Hosszú tartalom. Nem érdemes végig olvasni. Sablonos. Két napon belül lekerül. Jó olvasást!Napok óta nem történik semmi. A történések elől ellépek, előttük egy pillanattal távozok. Általában. Most bennem van az, hogy el kellene kezdeni valamit. Fogalmam van róla, sőt meg is…

Pár percig arra gondolok, hogy nem mozdulok meg többé. Ez nem az a depresszió, az a szomorú halottnak tettetés. Nem, ez a boldog semmittevés egy újabb oldalának megismerése a testen túlról visszatekintve. Mert jó az idő és messze vannak most a csiripek. Elbújtak az éjszakai baglyok…

Úgy sem tudnám elmondani, hogy megértsék. Annyit mutogattam saját tükrömben magamat, hogy már rájöttem ,van ami akkor sem menne ha akarnám. Nem tudnám feltárni a régi harcok érzéseit. Nem tudnám megmutatni azt, ami számomra sem jelent meg ,de másnak mennyi örömet okozott! Azon…

Egy apró gömböt láttam magam előtt, mikor a fa alá heveredtem. A gyökerek mintha mozogtak ,reszkedtek volna a lábaim alatt. Együtt éreztek mankóimmal és elesett végtagjaimra hullottak óvón a kora nyári falevelek.Úgy éreztem, hogy a gömb amit álmaimtól távozva látok vagy ha…

 Két IstenhezKorom zúg tompán búg a világ végén a halál ,kaszája meg nem áll újra lendít és az óra zörögve pontban éjfélkor megáll. Csuklyás a nyomodba szegődtem, mikor elindultam megszülettem azóta téged követlek, ismersz te engem? Csak pár percig viseld ,hogy társad…

Egy szangvinikus szűz a bak álcájaban, kinek a Holdjában oroszlán van.

Alászállt és tejfehér testével lepte be a város utcáit. A közvilágítás apró narancssárga pöttyökben égett és bár csillagokként villódzott a ködös fekete háttérben küzdve a vakság ellen ,finom csillogást vitt a város házainak cserepeire. Körös körül aludtak a…

A hó sötétbe zárta az ösvényt, finom csöndes feketeségbe. Nem tudni, hogy a fény ereje miatt ragyogott annyira az út vagy az éjszaka mélységétől ,de csak homályos folt lett ha sokáig nézte az ember. Annyira messze volt, egyre nőtt a távolság és csak a sötét szín massza volt…

"de azért jó lett volna, milyen jó lett volna, csak az a volna, ne lett Volna..."

Távozz napfény, ne kísérts engem!Ha már a Hold sápadt pofájábanúgyis kacagva nézed szenvedéseimhomályos tükröképét, legalább azzalelégedj meg.Hiszen tied ígyis a leghosszabbnapom, miért kéne neked a legrövidebb (még)? Távozz napfény, hagyj el engem...Inkább bolyongok…

Mintha vadra lesne, úgy kerülgeti. Akárhogy esik rá a fény, ő mindig magát látja benne. Így telik az élet, így haladnak el mellette.-Mi történik? Nem értem, hogy mi zajlik körülöttem.Később atomjaira hullik egy kis szőrös állat. A lefolyóban gurguláznak apró szemei, de…

Ma amikor felébredtem a kis esti menedékemen, kinézve a kijáraton láttam, hogy megint az a fehér valami hull az égből. Még mindig nem tudom mi ez. Soha nem találkoztam hasonló jelenséggel. Mindenesetre próbálom távoltartani magam tőle. Kitudja, talán ez is a szennyezés…

 Elhalt egy hegedű, csöndben vagytok nem zenélnétek mégis nekem? Hangjaimat visszaveri a fehér ,néha felvillanyoz többször elaltat. Most azt hiszem a feketére festett világban a belsővel jobban összhangban van egy tűzfalra rajzolt belső dal.  Hallom ahogy lép, a zaj…

Kicsit szomorú volt most a reggel. Fel sem keltem rá. Többször arra keltem, hogy ébren vagyok és próbálom eldönteni, hogy alszom e még. Ezek után persze, visszalszom és minden erőmmel azon vagyok, hogy felidézzem és tovább szőjem az álmom. Azt hiszem, nem akarom elengedni.…

 A déli naptól izzik a háta, kékes csillogás, izzad a délibáb a delelőn túl. Ajkához emelné, de a képzelt jég permetté esik a széltől széthullik, elfújja. Tovább lép, a vörös terepmintát az ég szívja fakóra, az arcot barnára, szürkére a szemet cserzi lassan ,ahogy…

Kicsit imbolyog, azt hiszem reszket. Hogy melyiküket látom, ha ránézek nem tudom csak sejtem. Az a baj, hogy nem tudom biztosan, hogy nincs egyenlőség ,hogy nincsen jel. Velem volna a gond, én lennék a rejtett a baj, a pont ahonnan nincs tovább? Azt mondod én elhiszem, azt mondom, hogy…

Nem sivár és nem érint meg, fáj hogy fúj ha fehéren izzanak az ég dombjai ,de messze vannak tőlem. Hihetetlen távolság, képzelt út mindennek a határán ,gőzölgő medencék partjain. Lassan lépek előre, nem sietek hiszen rohan helyettem a világ és közben mellőlem tetovált alakok…

Megbabonázva álltam a... jelenség? talán... szóval a jelenség fölött. Most értettem meg, hogy nem értem az egészet. Hatalmas fekete örvénylő folyam a lábaim alatt. Ki vágyik vajon most jobban a pusztulásra? Én, aki csak eljátszom a gondolattal, hogy ugrok és kérdezés nélkül…

Letépte a szél és a föld felé csapta ,de ő egy láthatatlan kéztől elhivatva csak szállt és karjait az ég felé nyújtotta. Nem tárta ki szárnyait nem gondolkozott ,nem is nézett semerre csak óvta magától a földet hátha eléri egyszer és egy pocsolya szélén elázva megállna.…