Hosszú tartalom. Nem érdemes végig olvasni. Sablonos. Két napon belül lekerül. Jó olvasást!

Napok óta nem történik semmi. A történések elől ellépek, előttük egy pillanattal távozok. Általában. Most bennem van az, hogy el kellene kezdeni valamit. Fogalmam van róla, sőt meg is terveztem már fejben, hogy mit hogy kellene tenni ,de valahogy nem is az első lépés a legnehezebb. Pár napja valaki azt mondta, hogy edzeni nem elkezdeni nehéz hanem nem abbahagyni. Az a legnehezebb, hogy folyamatosan csinálja az ember. Ezen elfilóztam.

Anno elkezdtem járni futni. Rájöttem, hogy jó. Jobban éreztem magam tőle, frissebbnek, tényleg pörögtem miatta. Legalábbis ezek voltak a magammal szemben felfedezett változások közül a leg szembetűnőbbek. Aztán jöttek ,olyan dolgok mint. Esik az eső most nem. Most leesett a hó és hideg van. Meg aztán kibuszozni a megszokott helyre, egyedül unalmas a haver nem ér rá és különben is tanulni kéne, megírni a beadandót holnapra ha már az utolsó pillanatra hagytam..meg ilyenek. Valahogy ez a probléma ezzel a "nagy" projecttel is, mint minden mással velem kapcsolatban.

Talán megint az a probléma, hogy magamat elemzem ahelyett, hogy azt mondanám ,hogy "oké, leszarom, megcsinálom és kihajtom és addig amíg el nem érem". Lehet ,hogy szimplán lusta vagyok, aláírom azt is, hogy szeretem "lógatni a lábam" amellett, nagyon jól megy a probléma elterelése, halogatása is ezzel kioltva az örökösen őrlángként szúrkáló lelkiismeret gócot a lelkem mélyén.

Eddig azzal nyugtattam magam ,hogy majd történik valami és attól a ponttól királyul fogok küzdeni a céljaimért. Persze ez nem szélsőséges dolog, gondolok itt arra, hogy a közeli belátható célok miatt tudok küzdeni. Így ha holnap előadást kell tartani sport diplomáciai témakörben és tudom ,hogy van még kemény 11 órám rá hogy összerakjam a prezentációt, kidolgozzam a szöveget és emellé valami szószedetet is gyártsak, akkor addig húzom az időt, amíg nem marad a 11 ből annyi, ami alatt biztosan befejezem és már indulhatok is előadásra. De megcsinálom, mert tudom hogy kell és bocsánat ,de baszogatni fognak érte ha nem csinálom meg. (meg hát angolul kell, lehet hogy tanulok pár új szót csimpánzul)

Eddig ezzel nyugtattam magam és lehet hogy ezután is ez fog bennem munkálni, de érzem hogy változom. Határozottan érzem, hogy többet foglalkozom a környezetemmel és egész más szemmel nézek azokra a dolgokra, arcokra amikre és akikre eddig néztem. Elképesztő dolog például az ,ha visszatekint az ember, esetleg a régi írásait, megnyilvánulásait elolvassa és eszméletlen szinten érzi azt a szélsőséges látásmódot, amit netes körökben leginkább egyoldalú kiabálásként fognak fel. Ez egy példa, nem feltétlenül velem kapcsolatban, de az egészen biztos hogy valahol tudat alatt annyira törekszem objektívan megítélni a dolgokat, mindenre elemző szemmel tekinteni ,hogy ez kihat a viselkedésemre is. Csöndesebb, visszahúzódóbb, (esetleg) megfontoltabb viselkedési sémákat figyelek meg magamon vagy csak ezeknek fényében tetszelgek saját magam előtt. (ez mindaddig mehet így, amíg nem jön valaki ,aki jól beolt és el nem hiszem neki az ellenkezőjét. A kritikai érzékem miatt persze leszarom a véleményét első körben, aztán kielemzem magam és az lesz a vége, hogy megtalálom a saját elméletemet, ami nem feltétlenül tükrözi 100%ban a valóságot, hanem mondjuk 95%(!) ,de egyértelműen 50%alatt marad az egyezés a szószóló,beszólóéval. Bár ez nem is biztos ,hogy igaz hiszen ha az ember objektívan kezeli az életét és próbál felülemelkedni ,akkor totál hidegen tudja kezelni az őt bírálót is addig, amíg lát fantáziát a szavak között.)

Előirányoztam magamnak, hogy az elkövetkező két hétben letudom az összes beadandómat. Ez takar egy évfolyamdolgozatot, mely tekintve hogy mindenfajta plágiumot mellőznöm kell belőle elég húzós lesz, emellett egy beadandót és még egy prezentációt,melyet angolul kerül majd előadásra. Emellett úgy számolom, hogy négy szóbelim lesz és három írásbeli vizsgám az év végéig. Ez nem sok így lejegyezve, de nem is kevés tekintve azokat a részleteket, amiket már nem írnék le.

Fura mód rájöttem arra is, hogy úgy elemzem a körülöttem lévő embereket, hogy magamra vetítem a problémáikat és a saját reakcióm alapján levont következtetést forgatom vissza véleménnyilvánítás közben. Miközben feltettem a kérdést, úgy hogy nem vártam rá a választ, beugrott hogy vannak embertípusok akikkel jobban megértem magam, vannak akikkel abszolút nem és vannak a semlegesek. Tekintve, hogy a semleges kategóriába tartozókkal azért nem nagyon beszélgetek mélyebb témákat érintve ,mert már megvolt az indokom arra hogy ez a "skatulya" létrejöjjön ,így őket csak távolról tudom elemezni, de mivel ők nem formálnak véleményt arról, amit tőlem nem hallottak (vagy ha hallanák elzárkóznának nagy valószínűséggel) így nem derül ki,hogy bejön e az esetleges hipotézisem. Aztán vannak a negatívak, velük meg azért nem beszélgetek mert kellemetlen velük beszélgetni. Ritkák, de előfordult már párszor, az az igazi vértahó vagy csak szimplán szar napom van ezért neharagudj, de belédrugok ember és róluk nem akartam soha és nem is tudok véleményt formálni, objektívan. A pozitív típust hagytam utoljára, náluk szinte mindig bejöttek a tippek vagy azért mert kellően nyíltak felém és megértettem azt amit mondanak(de ez a ritkább, mármint az hogy nagyon nyitott, a felfogásom többé kevésbé használható, hiszen megjegyzem a hallottakat és letudok belőlük vonni következtetéseket((az már mellékes ha az illetők neveire nem emlékszem)) az a gyakoribb, hogy tényleg magamra vetítem, hogy én mit tennék vagy fordítva és felteszem a kérdést, minek kell történnie ahhoz, hogy én erre így és így reagáljak. (még megjegyezném, hogy ha nőneműről van szó az esélyem arra, hogy megfejtsem a problémát meglehetősen kicsi.)

De visszakanyarodva a megoldásokhoz. Ha valaki, van olyan és képes arra, hogy átlássa azt amit leírtam és ezt a pár írást ,amit a blogomon olvas azt megérti vagy átérzi és emellett hasonszőrűnek érzi saját magát az íróhoz...Azt ajánlom ,hogy legyen szélsőséges. A dohányos nem tud úgy leszokni, hogy naponta kevesebbet szív. Ha jó életet akarsz generálni magadnak, holnaptól ne járj el bulizni és egészen addig hajtsd szét magad és felejts el mindenkit 95%os gyakorisággal (aki fontos45-65%), amíg az életedet nem helyezted abba a nyomvájatba,ahol már gördülékenyen tud téged magával rántani. Képzeld el úgy, mintha tolnál egy szekeret felfelé egy dombon, de minden öt percben amikor megállsz cigizni a szekér a megtett táv feléig visszagurul (ha mákod van) milyen lassan éred el a célod?! Ezért mondom azt ,hogy add fel a cigit told fel teljesen aztán ha fenn vagy a tetején úgy is meglátod a következő dombot. Onnan rárúgsz, elindul lefelé addig akár egy dobozzal is elszívhatsz ,amíg meg nem áll ,de felfelé ne bagózz.

Egyre inkább úgy látom, hogy akármit csinálok a legjobb "jó igényessen" csinálni. Precízen és kizárva mindent. Több dolgot egyszerre csinálni hülyeség és nem hatékony. Akárhogy is nézem és akármennyire is szeretek zenét hallgatni filmnézés közben, ha nem csak a jelenetek érdekelnek és alá akarok szállni a hanganyag adta érzésben le kell kapcsolnom a zenét.

Most mesélek magamról egy picit. Képzeld el, hogy úgy ültem le negyed órával ezelőtt írni, hogy lövésem nem volt róla ,hogy mit akarok, hogy miről és annyit tudtam, hogy azzal fogom elkezdeni ,hogy felhasználom "a nincs a fejemben semmi" érzést. Aztán elkezdtem írni és jöttek ezek a dolgok, amik legtöbbször párhuzamosan futnak a fejemben. Elemezhető problémák, rendszerek, összehasonlítási alapok, dilemmák...Ezeken agyalok egész nap és ezek miatt nem tudok legtöbbször hatékony lenni. Nagyon kemény érzés egy para-helyzetben ,olyan dolgokon rágódni ami nem hogy nem kapcsolódik a témához még mosolyra is fakaszt ,miközben esetleg tényleg kurvára nem kéne mosolyognod. Így ha halál komolyan kell azt mondanod, hogy bocsánat és közben az a helyzet jut eszedbe, hogy mi miatt kellett a személytől bocsánatot kérned legutóbb és emellett a szomszéd asztalnál egy fiatal közli a partnerével ,hogy "az a baj időre van szükségem és tartsunk szünetet" és az ezzel kapcsolatos információk is előjönnek...Hogy látásból ismered a leányzót és azt is, aki miatt azt mondja, hogy időre van szüksége. Ismered a másikat is, hogy mi lesz a reakció és azt is, hogy nagyon durván takarnod kellene már az arcod, mert mindjárt orrba vág a veled szemközt ülő, mert nem tudsz komoly képet vágni ahhoz, hogy egy ártatlan kérdésre nem tudtál illendőn hazudni. Nagyon jók ezek az asszociációs játékok csak sokan zokon vehetik őket. Ez a baj.

Amúgy, alapvetően érdekes de nem mondhatjuk azt ,hogy a skatulyázás rossz. Véleményem szerint a legtöbb ember a felszínen felsejlő problémáit, ha mással akarja úgy megoldatni ,hogy úgy tesz ,mintha ezt nem akarná ez a legcélratörőbb megoldás. Ráfogni, hogy érzékeny, félős, problémái adódtak a múltban, amiket a mai napig nem dolgozott fel és magán hord, mint egy olyan problémát ami vele együtt tolja a szekeret. Érdekes dolgok ezek, ahogy az is érdekes, hogy van olyan ember aki csak azért ,hogy ne skatulyázzák be megpróbálja megtéveszteni az őt elemzőt vagy(!) még jobban megnyílik, hogy a feltevést cáfolja ezzel. A skatulyázás akkor rossz, ha az ember direktből negatív érzésből fakadóan használja, egyértelműen azért, hogy egy negatív dolgot támasszon alá. De legyünk őszinték, hányszor fordult már elő ,hogy egy alapvetően jó dolgot ,negatívan használtak fel?

De visszatérve hozzám. Egyelőre nem tudok hinni benne, hogy van olyan türelmes ember, aki képes partnerként elképzelni valakit, aki ilyen szinten szarrá elemez mindent és mindenkit a környezetében, beleértve saját magát is. A hangosan kimondott elméletek harcokat,csatákat és háborúkat nyernek meg vagy veszítenek el. Mind szociális környezetben emberek között, mind belül építenek és rombolnak folyamatosan. Egy elmélet arról, hogy mihez hogy állsz hozzá, egy elmélet arról, hogy ki milyen vagy egy arról, hogy én ki vagyok és milyen vagyok belülről nagyon súlyos változásokat képes előidézni azon felül,hogy az emberek ha elérnek egy bizonyos kort, már nem képesek megváltoztatni a "vázukat" legfeljebb a vázra ragadt fedőréteget képesek lerázni, kiszínezni.

Tehát, amit tudok az az ,hogy továbbra is elméletezni fogok és elemezni a környezetemet. Ezt úgy fogom tenni, hogy csak annak kötöm az orrára és csak akkor ha mindkét oldalnak szüksége van rá és az egyik oldal minimum kéri. Az egyik a plusz információt, a másik meg ugyanazt csak másért,máshogy. Ezen felül, nem keresek. Ha rámtalálnak jelentem alássan lusta vagyok, kékeszöld a szemem ,nagyon sokat agyalok, ígéretes jövő előtt állok és nem szeretem a macskákat.