Esik és a szív tovább áll. Esernyő alatt meg nem fázik, vérrel szívja tele magát, ő így lélegzik. Elmúltak a szebb napok, a borgőzös nyári csendéletből elfogytak a színfoltok. Egy láthatatlan erő nyelte el őket belőle és a művész csak áll a vászon előtt és mered előre.…