Esik és a szív tovább áll. Esernyő alatt meg nem fázik, vérrel szívja tele magát, ő így lélegzik. Elmúltak a szebb napok, a borgőzös nyári csendéletből elfogytak a színfoltok. Egy láthatatlan erő nyelte el őket belőle és a művész csak áll a vászon előtt és mered előre. Azt hiszem szomorú, pedig ő húzta ki a dugót s most e mozzanattól az egész világ szürkévé fakult.
szeptikus szürkülés
2010.10.06. 00:34 - freeeyes
Címkék: szomorú elvont rosszkedvű
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr162348859
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.