Egy alak áll a dombtetőn, közben szemerkél. Közelebbről ,mintha fejét lehajtaná és kezét maga előtt.Kicsit szűkös most a köd miatt a távol, látcsőbe szorult most a sas szeme. Odaszállok, mellé állok szinte hallom a lélegzetét. Ha leszáll a köd megmelegszik, felgyullad újra…