Mint általában és mostanában ez a standard, gyakran és leggyakrabban előforduló egyben. Írok, újra és újra és várom a választ.
Ha kapok, máshova hívnak. Ha nem morcos vagyok, de nem keserít el túlságosan. Az nem én vagyok. Egyszerűen csak rosszul van összerakva a világ és én nem vagyok hajlandó beolvadni. Nem így és nem ebben a formában kívánok létezni ebben a valóságban.
Sok ötletem van. Aránylag sok, gondolok itt másokra az összehasonlítás kedvéért, profi és príma "brainstormerek"-re példának okáért. Hozzájuk képest biztos, hogy kevesebb de jelentőségét tekintve, ez nem számít. Nem számít, mert féltem tőle, hogy ha kiesek az állandóan pörgős légkörből teljesen elveszítem azt akinek éreztem magam. Nem boncolgatnám, hogy ki vagyok, kinek látnak mások és én kinek látom önmagam. Sok elmés képet láttam e témában, hogy ki hogy látja magát és mások hogy látják szerinte őt,de ez nem teljesen az a téma. Én hála az égnek, kijelenthetem, hogy nem szürkültem meg annyira a saját szememben mint féltem tőle.
Nagyon sok ötlet van az írásra. Ilyenkor persze mindig felnézek azokra és az ő blogjaikra leginkább. (Igen, szomorú de már a legtöbb régi ismerőssel, baráttal és az ő véleményükkel csak így tudok könnyen érintkezni. Ebből persze nem engedek, az ő mindennapjaik részévé válok ezáltal, ha csak egy százalékban is hogy tudom, mi történt velük és ami miatt belekezdtem ebbe a bekezdésbe, szóval hogy látom hogy hogy írnak ők, hogy írtok ti. Azok akik régen nem mertek, most írnak és zseniálisak. Nagyon tetszik a munkásságotok. Van akit már több mint tíz éve ismerek és soha nem tetszett amit kiadott a keze közül. Még csak az irány sem volt számomra elfogadható, de most azt mondom hogy tetszik. Látszik hogy merre vetődött, hova sodorta a sors és ez olyan nyomot hagyott rajta, ami magával hozta az elismerésem. Persze, ez nem számít. Erről is írhatnék, hogy kinek a véleménye számít, ki hogy elemez vagy ki hogy kritizál, nekem már az sem megy. Kritikusan állok magamhoz annyira, hogy szinte csak heti egy ilyen erőltetett "véleményt a mindenről" vagy "értekezés sok mindenről" -t engedek meg magamnak.
Szóval, mások tükrében nagyon egyszerűnek és műveletlennek látom magam. Nem annyira negatív és szélsőséges ez. Az a helyzet, hogy aki ilyen irányba megy el, attól elvárható hogy profin, tökéletesítve amilye van és azzal élve alkosson. Én ezzel takarózom, nem ez lett az irányom, nem is várható el tőlem semmilyen szinten az a fajta tökéletesség, amit én másoktól látok és elvárok. Szomorúan vettem észre, mazsolázás közben nagyon sok hibába futottam bele. Vessző, pont, központozás vagy hogy írják...Ilyenkor földhöz vágnám legszívesebben a papírhegyet és otthagynám egy képzeletbeli szobában. Ez a blogom.
...és még egy vélemény. Megváltozott, jelentem már nem úgy látom mint régen. Sok minden történt, összeszedtem a gondolataimat, a tapasztalatokat és felülbíráltam egy alaptézisemet (?). Szóval, a zseni nem elég, sőt nem csak hogy nem elég, önállóan csak egy kihasználatlan lehetőség. Az élet ilyen, szorgalom nélkül nem megy. (félreértés ne essék, nem címzek és nem is magamról, hanem csak úgy )
