Nagyon sok kis cetlim van már, összehajtva lekódolva. Nem egy bonyolult titkosítás, de ha kell a legjobb módszer. Megfigyeltem, ha leírom elfelejtem és nem jön többet. Az agyam azt hiszi, létrehozta. Megnyugszik és szót se többet.
Jók ezek a reggelek, még mindig jók. Megnyugvós, pihenős, szellemülős kávézós pillanatok. Néha a kutya kelt fel, többször valami csengőhang. Ma éppen vakolnak, öt óta és én azóta álmodok. Rémálmaim chat-re ültek, betűkre. Megosztottam valamit és csak jöttek a kommentek. Aztán az írogatás is, hogy megint mi van itt. Nem tudom már követni a történéseket, csak egyszer így-vagy-úgy érzem tudnom kell, hogy mi történik akkor is ha kiiratkoztam már. Ez ilyen.
Hogy mi van ott ahol jártam, úgy érzem lesz még úgy, hogy innen tovább bár még úgy nem jártam ennél messzebb tartósan úgy hogy otthon érjen el a reggel. E gondolkodós téma. Néhány apróság: A tanulás van, az idő pereg néha megnézek egy filmet és alszom is. Sokat tekerek, lassan hét óra.
Ami még eszembe jutott, hogy ha este lesz majd töltök fel képet. Levették a funérlemezeket és most úgy tűnik, hogy mindenki mindent hall és lát. De ha beesik a lámpa fénye és átfordul a vaskapun...Csodás és gyönyörű és azt hiszem (persze csak egy percig) ha itt születtem volna észre se veszem. Megint nem vagyok érthető, de se baj. Lényeg, hogy jól vagyok, hogy jók vagyunk és jól vagyunk. Nem rontott el még teljesen az élet. Utálatos szó, de maradt még belőlem mutatóba, ha az idővel hadakozni kell.
Ja és azt hallottátok, hogy megszűnik az Iwiw?
És Izlandra akarok menni nyaralni. Egyszer.
