csöndablak

Egy kicsit fejfájós, kicsit szédülős a délután. A dobok jól elmaradnak a világ végén, az enyémen túl már úgy sem hallatszana semmi. Bukón az ablak, kint beszélgetnek ennyi tudok, de azt már nem hallom hogy mit mondanak. Pedig érdekelne, kíváncsi vagyok. Ezt a természetet, pedig…

Az ablakon túl összefolytak a fények. Minden próbálta visszaadnia kötelező mozgás szerepét, amit a sebesség osztott ki nekik a vállam mögül, de valahogy minden lassú volt és lomha. Boldog voltam azt hiszem, felhőtlenül és nem telt az idő. A fáradtság itt ott volt velem és…

Hatalmasat dobban. Mintha első ütés lenne. Kidobták, koppant a kuka alján. Értetlen tekintettel ,sápadtan. Hajnal.'Mivan?'Az ágy szélére ül. Kezeivel a hajába túr aztán ujjaival halántékát tapogatja. Percekig nem hallott semmit, az erek szinte pattanásig feszültek a fülében és…

Körülötte mind csak falak, kopott nikotinfoltos homlokzatok, betört ablakú falmaradványok. Amerre a szeme ellát csak romok, alázott téglák, kötőanyag és mindenütt por. Szürke az ég a fellegekben, a felhők a csillagokat elfedik, áthatolhatatlan fénynek, nem érez, nem terít…

Remegés fut végig téren és időn, mit evilági nem észlelhet csupán kölcsönbe nyert, hitvány testének kezdetleges érzékeivel, mik nélkül képtelen elhinni bármit is. A hullám tehát nem is létezik, ahogy az idő sem amin végig fut, megállítva a tér minden porcikáját, szigorú…

Játszunk teremtőst, ... , nekem legalább nem volt részem benne, ... , Jóéjt Bonny, Jóéjt Clyde, ... , Ahogy telik az idő, leszünk többek, szebbek, jobbak, öregebbek, érettebbek talán,  de aki az idővel romlik, az nem is érdemli meg igazán, hogy felnőjön, ... , Sétálok a…

Érdekes napok következnek. Jönnek és előbújnak a színfalak mögül. A sablonírók bólogatnak, és a szövegírókkal jól kezetfognak majd. A sors keresztbetett kézzel a mellkasán értelmes arccal bólogat. Úgyis más lesz, mint amit az ember elképzelt, úgyis az lesz, amit nem tudott…

De kopog, de pattog a hátamon ám az a zárt termés. Kelet, fára mászni kellett és látni az ég tetejét a föld szélét. Végén az életemnek, ha elindultam volna. De én csak őt néztem, majdnem le is esett. Kócos rézhuzal-haját szünet nélkül ostromolta a szél, szememben ez pedig…

Egyszer régen...Iszonyatosan hideg volt az érintése. Éjszaka volt kint, és már a halott fák is dideregtek. Mit tettek a csillagok, nézték pusztulásunk. Kiírtott erdők, fák csonkajaira ültették le fényüket,hogy ott meséljék el nekik a történetünket. Hogy mi minden történt,…

Érettségi előtt az utolsó party, érettségi előtt az utolsó volt. Nem mondok semmit,mit  kérdeztem, és 'azt' se írom le. Szóval, érzelmileg nem tudom kikövetkeztetni, sem levezetni, mi játszódik most. Itt belül azt tudom, hogy fáradt vagyok, és írni  és írni.…