Az ablakon túl összefolytak a fények. Minden próbálta visszaadnia kötelező mozgás szerepét, amit a sebesség osztott ki nekik a vállam mögül, de valahogy minden lassú volt és lomha. Boldog voltam azt hiszem, felhőtlenül és nem telt az idő. A fáradtság itt ott volt velem és egyedül voltam. Ha úgy tetszik, fogtam a kormányt és döcögtem. A fulladás az a ketyegő hang ott ült az anyósülésen és ígéreteket hozott a jövőről. Az enyémről. Nem fogok változtatásokban új lehetőségeket keresni, így felváltottam, köhög, fullad, lassan gyorsít. Szokom a sebességet, de vezetni még mindig nem tudok. Jobb vagyok, de nem, ezt most nem kellett volna. A földúton már körben, minden éjszakai. Minden felejthető, olyan semmilyen. A fák nem nagyon mozognak és a csatorna fölött a vashíd is olyan egyedül állónak tűnik. Unalmasan egyedülállónak. Borzasztó nagy hazugság az egész, hogy vezetni nehéz. Köhög még mindig, ja nem, ez most én vagyok. Fölülről nézem most a világot, félreálltam, és ülök egy kibaszott magas valami tetején. A szélvédőn a lábam, borzalom ez az egész. Hogy nem csillagos az ég és leszállt a köd is. Csillagok nélkül én vagyok egyedül. Ez a roncs alattam, nem szól egy szót se. Ha szenvedtetem akkor is csak köhög, döcög, kipufog...Nincs cigim. Gondolkoztam azon is, hogy kéne e. Nem, sose kellett. ELfogadtam ha volt, egyszer jólesett. Most nem kell semmi, játszok a kulccsal. Ha eltöröm sétálhatok, ha bele akkor is. Ha eldobom akkor meg magyarázkodhatok,hogy az úgy volt ,hogy... Összefolyik az egész. A két évvel ezelőtt, a másfél évvel ezelőtt, a fél évvel. Valamilyen szempontból minden jó, nem igaz? Minden teljesen oké, és ha az ember elhiszi magáról, akkor akár boldog is lehetett. Múlt időben. Rájönni arra, hogy minden boldogság az adott pillanatban van ha kicsit erősebb érzésről van szó akkor az adott pillanatot követő pillanatban létezik, hát elég kiábrándító. Kiábrándító, hogy az az ember, aki a saját érdekeit nézi és megy a feje után, az nem befolyásol semmit. Csak ne sértsen érdeket, nem igaz? Minden erről szól.
Borzasztó hosszú éjszaka elébe néztem, mert miután visszavittem a kocsit és megpróbáltam pont úgy letenni ahogy volt, nem mentem haza. Egyik haverom felhívott az éjszaka közepén, hogy "miahelyzet veled.." "semmi, jó hogy hívtál." "ha kattogsz vaze indulj neki és csinálj valami olyat amit eddig nem." "jolvan, megpróbáljuk." Elköszönés után persze már messze voltam magamtól. Egyre több ,olyan dolgot csináltam ,amit nem kellett volna. Olyan helyekre néztem be, ahol sok volt az ember, olyan dolgokat láttam amit nem kellett volna, ja és szép volt az éjszaka a város fölött. Egészen addig, amíg le nem szállt a köd.
Megint ott voltam, most egy töltés vége egy híd lába és egy másik töltés kezdetén. Fújtak a fények a fejemben, és kifordult az egész. Fáztam, borzasztóan fáztam és minden ami lejátszódott a fejemben, láttam valódiban. Láttam arcokat smárolni, láttam ahogyan két ember egymásnak ugrik, aztán három és végül egy kés is előmászik. Elfutottam. Nagyon messze kerültem attól a ponttól , ahol úgy éreztem,hogy messze voltam önmagamtól. Álmaimban vezettem már motort. Most vittek, belekapott a hajamba és nem kellett már elfutnom. Persze, majd ha lesz énis eldoblak valamerre. Gyorsan hazakerültem. Lerakott ott ahol beszéltünk. Hol is? Felmásztam az orvosi tetejére. Néztem az ovodát. Kerestem a régit is, de lebontották. Persze, hogy is láthattam volna valamit amit elhordtak 15 éve. Persze a sulit nem hordták el. Egy plexin vagy min ülök éppen. Azon gondolkozom, hogy mi lenne ha beszakadnék. Riasztana, aztán kijönnének és nem találnának senkit. Valszeg elbújnék a temetőben. Itt van egy köpésre, egy utca jobbra befordulok és a végén ott van az a szépség. Ott még nem bújtam el soha. Megijesztettem egyszer valakit. Nem kellett volna. Na lemászok, menjünk temetőzni.
Sírok. Sírok. Akármerre megyek halott emberek a föld alatt. Sírok. Még mindig sírok és csak sírokat látok mindenütt. Nem tudom meghatározni,hogy milyen kedvem van. Az elternatív kedvű élőlény most pontot tesz. Fogok egy filcet és felírom a kezemre,hogy pont. Kisétálok a temetőből és már az jut eszembe, hogy mit is mondott.
"-A boldogság jobb ,mint az igazság."
Az is jött rá, hogy:
"-és boldog vagy?"
Aztán persze ettől sem lett jobb kedvem.:
"-öö, nem."
Az a nyerő, ha valami könnyed ,de nem abszurd dolgot képelünk magunk elé. Szóval, valami tökéletesen semleges valamit ami nincs semmilyen reciprokon, nem lehet nagyon megcáfolni és nincs értelme megölelni. Szóval, keress valami ,olyat ami fűszál, vagy fűcsomó vagy gyógynövény vagy borsmenta olaj vagy valami. Szeress bele egy autóba, vagy egy futószalag kiesett csavarjába. Azok a dolgok a nyerők, amik nem képesek bántani. Szeress egy szikét. Az a második legőszintébb dolog és mindig ott van ha vágni kell a témát. Tedd a kezedre, tedd fel a kérdést ,aztán kezd el felfelé húzni a könyöködig. A válasz kurvára odaát van, de ő megadja neked. Persze az első legőszintébb dolog a tükör. Sosem mond többet annál, mint amit látni akarsz.
Ja, bezárult. Nem mesélek többet, sose... Hazaértem. A legjobb feszültséglevezetés pedig egy olyan zuhanyzó, ahol körülbelül 2 percig tart a melegvíz...na aki érti tudja, ennyi.
