csöndablak

 Ahogy az idő múlik, úgy peregnek a lapok is. Felgyülemlett könyvek szaporodnak önmaguktól, egyelőre önmagukban. Hála az égnek nem fogynak a betűk és a sorok, a mondanivaló sem ritkul meg elolvasásuktól vagy éppen ennek hiányától. A könyvek változatlanok, maradandó pontok…

Végig. Kétszer. Aztán a vizuált már vetíti az agy, hopp kopog a hatalmas semmi a paplan alatt. Mint ágyból a tv-t, azt hiszem siker, balsejtelem veri a mellét és a gitár hangja az erdőben maradt velem. Csöndben voltunk, gyönyörű hallgatásban. Figyeltük a neszeket, én és…

Koppanás zaja oszlatja fel a csendet. A hideg levegő átsuhan a szobán ,aztán huzatként becsapja maga mögött a résre nyitva hagyott ajtót. A szoba közepén az ágyon erre egy ruhagombolyag megmozdul. Szinte összerezzen a többrétegű ruhakupac ahogy alatta a test megrázkódik.  A…

Ha ostort lebegtetni újság ,a lényeg a sorok között van. Ha mégis csattanna és ezzel vért szakít ki ,hússal a testből ott már nem kell a dolgok mögé látni. Azt hiszem a legegyszerűbb az, hogyha a nyelv ostorát az ember zárt szájában hagyja és nem használja másét sem ,ha…

Egy alak áll a dombtetőn, közben szemerkél. Közelebbről ,mintha fejét lehajtaná és kezét maga előtt.Kicsit szűkös most a köd miatt a távol, látcsőbe szorult most a sas szeme. Odaszállok, mellé állok szinte hallom a lélegzetét. Ha leszáll a köd megmelegszik, felgyullad újra…

Füstből mintázták meg a falakat és elvesztem a folyosókon. Minden kanyar ugyanúgy nézett ki, minden ugyanolyannak látszódott és volt valami félelem a levegőben. Füstöt szívtam én is, nem emlékeztem rá ,hogy hogy kerültem ide ,de ez az áttetsző köd ami körülölelt elültetett…

Cirilnek látszanak a felhők az égen, olvashatatlan égi képek, jelek. A hozzávaló napsugár beveszi magát hozzám és míg én egyet mozdulok, már a paplanon fekve vár rám. Kis pöttyöket szór csíkokban a redőny széle. Itt van egy emlék, várjunk vele? Félreteszem, az ágy mellé…

Kislány ereszkedik alá a kalapba és láncai a cilinder szélébe kapaszkodva nyüszítenek fel vele. Más világ van alant és a nehezék beszorult a lyukba. A nyúl elszaladt és fehér bőrbe öntve néz most szépet szemmel szembe a szemmel. Hinnéd ,hogy van tovább?Mindig van kiút, még ha…

Azt hiszem elvetettem a sulykot...Még mielőtt valaki valami rosszra gondolna, az időérzékemmel kapcsolatban, jelzem nem muszájból vagy megcsalatási szándékból, inkább úgy a saját magam meggyőzése kedvéért.Szóval, a mai nap úgy ahogy szinte folyamatos tanulással telt. Azt…

Tisztultan állok a múzsa előtt. Az érzés távozott tőlem most, hogy kiterítve fekszek itt előtted. Elhagytam a bőröm, elveszett tőlem az ami semmivé tett ,így most épen, egészen vagyok egy olyan oltáron, amin nem mutatnak be többé áldozatot. Egy elhagyott Isten falai között…

"Minden csak a megítélésen múlik. Ha egy elfogadott norma lenne meztelenül rohangálni a Bem téren én valószínűleg megjátszanám."Ki kellett tűzni egy pontot, egy időt ,egy intervallumot. Naptári nap legyen, tartson bizonyos időtől bizonyosig és messziről jól látható…

Leoltottam a fényeket és elindultam a lépcsőn. Lépkedtem előre és mire leértem a földszintre már ki is gyulladt az érzés a fejemben. Tudattalannak tűnő mozdulatok egész sora volt mögöttem, míg én az álmaimat mostam össze ,mint fehéret a színessel szokás. Egyre jobban…

Alighogy kimásztam már a velőmben éreztem változást. Erőm teljébe kellett lépnem tudtam már tegnap is. Ez volt világom virágba vagy ha úgy tetszik lángba borulásának negyedik reggele. Nevetségesnek tartom, hogy valaki képes ezt a szót ,mint 'reggel' az éjszakát lezáró…

Eljött új életem harmadik napja és alighogy leáldozott a fénye én már egy hófehér limóban ülve vártam ,hogy megérkezzek. Inasom mellettem ült, szótlanul. Ő jött értem új rezidenciám elé és hozta magával azt a pár csecsebecsét amire szükségem volt ahhoz, hogy…

Pirkadni kezdett és az éjszaka elborította az eget. Pillanatok alatt, természetesen úgy, ahogy mindig is. Csillagos ég alatt, szakadt ruhámban talált rám az inasom. Nem hittem volna, hogy képes valaki őrület nélkül túlélni ennyi századot. Igazam is lett. Valami parkban sétáltam,…

Az élet szítta ki a testem, mikor a dübörgés felkeltett. Sosem aludtam igazán ,mindig éreztem. Az álmaim a valóság zajából merítettek és láttam magam előtt, végignéztem tudatom bugyraiból, kitekintve alvó testemből ,ahogy az ember lemászott a fáról, lóra ült, aztán…

Elmosódott képek, vágtázik a festett vigyorú ló, nincs más, csak a körberohanó, lecövekelt szekér, te, én és az elmosódott világ. Nevetünk, te is, egymáson és egymással, könnyen vesszük mi, akik nem látják, mi folyik odakint. Hideg van, mégsem fázunk, több karnyújtásnyira…

Fölülről nézett a világra, boldogságra gondolt és arra, hogy ez így jó. Kitárta szárnyait és átsuhant az agyán az érzés, a repülés érzése. Emlékeiből előásta az első pillanatot, amikor alávetette magát és nem a jól ismert fájdalmas felismerés, a tört csontok halk,…

Reszket a levegő majdnem minden kék. Csak a levegő fehér és az átláthatatlanban ott van a bizonytalanságot jelentő számomra csak vörös kontúr a tárgyak testén. Villódzik, mintha villámlana néha, ha eleredt az eső elmossa a színeket, ilyenkor minden szürke.Mikor elhagytam a…

Gazdátlan test mászkál az utcán. Fel és alá gombok követik őt, gurulva ,míg őket cérnavesztett szálak próbálják behálózni. A test néz ,szemével pillog, aztán megy. Üres a tekintete, nincsen lelke, nincsen tudata sem, csak valami ami hajtja előre. Rövid, barna hajába bele,…

...és a szemembe nézett a szemem, mikor az elmémben felébredt az én és rájöttünk, hogy ketten vagyunk egy koponyába bezárva ,mint két megláncolt bolond egy sötétített porondon......és a közönség nevet, a láncok csörögnek, a zaj nem múlik el, nem múlhat el. Fáradtan pillog,…

Olybá tűnt éjszaka van, a megállapítást újabb követte és így lett valami egészen más a sötétből. A lámpák fényei egymást követték az utcán. Narancssárga színű, ezüstös ragyogás volt az őszi estében. Nem történt semmi, a lába vitte előre és a kalapok karimája,…

itt van bennem a ködben a képbenbelülről látom a sebeket tépemolajfoltok a felhők az égenfelkel a nap és a szemedet nézempontok orion mind ha ragyogokmaga a fény az esti mesébenha ott van a bőröd a reggeli fénybenizzik a csontom az agyamban érzemott van a párán a hátán a…

Aztán egyre görbébbek lesznek a sávok az út közepén. Fehérek, de kuszák és hiába egy irányba mégis oda, vissza futnak. Ezek a festett csíkok a világon a legbizonytalanabbak. Erre gondoltam és közben nevettem a fák alatt rohangáló görényeken, kikből egyszer majd ember lesz.…