Pirkadni kezdett és az éjszaka elborította az eget. Pillanatok alatt, természetesen úgy, ahogy mindig is. Csillagos ég alatt, szakadt ruhámban talált rám az inasom. Nem hittem volna, hogy képes valaki őrület nélkül túlélni ennyi századot. Igazam is lett. Valami parkban sétáltam, mikor megérintette a vállam az érzés és a hátamon végigfutott a sokak álltal érzett bizsergő borsódzás.
-Üdvözöllek-Súgta, bár még nem érkezett meg. Mosolyogtam és egy fának dőlve vártam az alakot, aki elém rúgta magát az ég fekete szövetéből kiszakadva. Kopaszon, alacsony termetű, jól öltözött figura volt. Nem neveztem nevén régen, az én világomban ő csak szolga volt, míg én úr és így kizárt volt mindenféle tegeződési forma. A földig hajolt előttem és mikor homloka megérintette a pázsitot,közelebb léptem és magam mellé emeltem. Új világ, új játékszabályok. Az emberek változnak, ők alkotják a korlátokat, hát alkalmazkodjunk.
-Jó téged újra látni.-Szóltam és megszorítottam a vállát, mire ő szörnyen elsápadt. Nevetséges volt a kép, ahogy kifutott az arcából a vér. Éreztem, hogy erősebb lettem az alvás alatt, de ő mindvégig ébren volt és élvezte azt, amit én megvontam magamtól. Tehát a tapasztalatok elavultak, idő van és sors, teremtő atyánk szerint a karma minden. Ki tudja?
Szolgám a legjobb lett abban, amiért családom alkalmazta. Azt a vagyont, amit rábíztak többszörösen kamatoztatta. Divatházak, média, sajtó, bankok, több száz számla, mind az övé és most ,hogy visszatértem, az enyém. Eldöntöttem,hogy amint lehet emberek közé akarok menni. Látni akarom őket, érezni. Emberek. Milyen furcsa ez a szó,talán egyszer majd megszokom. Talán nem.
Most pedig egy tükör előtt állok. Magamat látom, sápadt, beesett arcomat, szinte ragyogón fehér márványszín testemet. Szépnek látom a ráncokat, az izmokat, minden apró vonulatot. Lehet, hogy nem is magam nézem, csak álmodok. A reggel már közel, de új bőrbe bújtatott a szolgám. Nem nevezem nevén, még talán túl korai lenne.A csecsemőket sem nevezték régen addig, amíg nem volt értelme. Fél tőlem, retteg ,érzem rajta, hogy reszket a lelke ,ha a közelében vagyok. Úgy kell neki, jól gondolja akármit is hisz. Az úr hazatért, holnap pedig körbejár a birtokán, hogy elcsípje a legszebb bikát,a legokosabbat, a legszebbet.
