Viselkedéstípusok, normák,társadalmi jellemzők meg ami eszembe jutott
Körbenézve embereket látok magam körül. Világ életemben szerettem őket és alapvetően hiszek benne, hogy minden ember jó valamilyen szempontból. Nem láttam még gyilkost ,alapvetően úgy hiszem hogy a sorsom ezidáig magától az igazi rossz embertől megóvott. Nem volt tapasztalatom benne és ezután is úgy érzem, hogy meg tudnék lenni nélkülük. Nyilván már megvan írva, hogy mi lesz ez után és én elhiszem hogy a tetteimet fogják jegyezni nem a jegyzet alapján történik meg minden úgy, ahogy történnie kell.
Kedvelem azokat az embereket, akik ha megfelelő módon kielemzik a hibát és megtalálják a kérdésre a választ, meg tudják a problémát oldani a megfelelő energia belefektetésével természetesen. Nem tudom, hogy miért alakult így. Hogy miért lettem ,ilyen.
Látok egy problémát és úgy hiszem ,hogy az észrevétel ,a széles látókörűség és a megfelelő lényeglátásom megvan ahhoz adalékként, hogy osztályozni tudjam,felismerni, meglátni. Tehát értesülök a problémáról és elkezdem elemezni. Alapvetően észrevettem azt is magamon,hogy ha vád ér ,nem úgy reagálok mint a környezetem szokott reagálni egy támadásra.
A támadás erős szó, ahogy a vád is. Vázolva a helyzetet, képzeljük el hogy valaki olyat állít amiről tudjuk hogy nem igaz. Az igazi is relatív ,de vegyük alapul magát a helyzetet és vizsgáljuk a lehetséges reakciókat.
Mire gondol a normál ember akkor, ha súlyos igazságtalanság éri természetesen a saját szemszögéből nézve. Meghall,felfog, tagad. Ez a normál reakció szerintem és azt hiszem mindenki fel tud idézni az emlékei közül valami hasonló esetet. Ez egyébként a leggyakoribb és valjuk be van benne ráció, tekintve hogy sablonosan, klisésen a köztudatban ,szinte a vérünkben(!) él a mondás, hogy a legjobb védekezés, a támadás. Van még más viselkedés típus is, amely meghatározza az ellentámadás mikéntjét például, mert azt el kell ismernünk, hogy ritka az olyan ember, akit ha vád ér akkor nem cáfol.
Egyébként, képzeljük el a helyzetet. Két ember találkozik és az egyik közli a másikkal, hogy a nap négyzet alakú. Első lehetséges és legvalószínűbb reakció az a válasz, hogy "Nem, mert tudom hogy nem olyan az alakja. " A második lehetőség, a visszakérdezés, a harmadik a bólintás és a témaelterelése.
Sokféle ember létezik, még több féle reakció ,válasz lehetőség. Számba venni lehetetlen, hiszen páratlan kis világunk szertárjában a kellék. Ebben az apró fészerben irtózatos mennyiségű változatban fordulnak elő kellékek, magyarázatok, változatok és a sokszor használt szó ,lehetőség kifogyhatatlanná teszi az életnek e hatalmas tárházát.
Egy hozzám nagyon közeli ismerősöm reakcióján morfondíroztam(!(=) mikor nekiálltam leírni a gondolataimat. Egy ember, aki képtelen a másiknak ártani. Természetesen sok féle ember létezik és sok típus elengedhetetlennek tartja a bizonyos mennyiségű, minőségű szenvedés elérését, bizonyos mennyiségű és megintcsak minőségű hírverés kedvéért. Feltűnési viszketegség és más egyéb konok tulajdonságok, melyek olykor megváltoztatják a multat ,színesebbé teszik a jelent és megkeserítik a másik ember számára a normál életbe való visszacsöppenést, esetleg az első életstílus megfelelő módon történő folytatását. Ennek az embertípusnak a viselkedését is szívesen leelemezném, de nem láthatok bele valaki olyannak a fejébe ,akinek alapvetően érzés alapú döntései vannak és ezen érzéseken alapuló mechanizmusok sorozatait próbálja önmagában féken tartani egy megfelelő szintű logikával magyarázva is őket. Hogy miért nem tudom? Egyrészt, azért mert nem ismerem az érzéseit ,nem hiszek bennük azt hiszem másrészt én is ilyen vagyok így ,magamat sem ismerve olybá tűnik hazugság lenne vagy legalábbis hamis, helytelen végeredményű logikai menet sülne ki belőle és azt leírni...fölösleges.
Viszont én ezt a logikus embert azt hiszem elkezdtem érteni. Sőt, irigylem érte ,hogy olyan amilyen. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem vagyok kibékülve magammal és jelenlegi helyzetemmel, de az egészen bizots hogy célként előttem lebeg az ,amit ő elért magával szemben. Azt mondják, hogy az az ember aki magának parancsolni tud, másoknak is parancsol. Az az ember tud karakán lenni és odamenni úgy a másik emberhez ,hogy közli azt hogy a Föld lapos és négyzetet formáz ,hogy mindezek után a másik ember kezet csókol és elhiszi ,aki vagy maga is elhiszi azt amit mond és ezt a hitet tudja úgy átadni a másiknak, hogy az ragadjon rá vagy megjátsza a hitét abban, hogy az létezik. De térjünk vissza emberünkhöz.
Sétál az utcán és belefut egy karakán senkiháziba vagy egy köztiszteletben álló öltönyös,esetlegesen baseball sapkás vagy télvíz idején fehér alsógatyában pongyolában közlekedő bölccsel és köszönnek. A másik aztán közli a hamis tézisét. (félreértések elkerülése végett megjegyezném, hogy alapvetően az emberek közt folyó vitákat ,ha megfigyeljük észrevehetjük azt hogy az ember a saját véleménye mellett úgy áll ki, mintha magáért kellene kiállnia. Nem szorul bővebb magyarázatra azt hiszem, mindenki látott már politizáló embereket, akik személyes sértésként kezelik ha a másik nem azt hiszi amit ők hisznek) Szóval, emberünk reakciója a következő. Hümmög, aztán bólint és visszakérdez. "Miért (...) ? " Ezzel, olyan kultúrált keretek közé téve a beszélgetés menetét, ami mindenféleképpen kevésbé lesz negatív ,mint az első válaszreakciók, a nemmel kezdődő védekezésből támadok megnyilvánulások. Beülnek aztán egy kávéra és meghallgatja a másikat. Az elmondja, hogy miből fakad a nézete és mivel, a másik figyelt és lehet hogy jól mulatott a beszélgetés közben ,mégis megadta azt a tiszteletet, ami abból fakadt hogy fenntartotta a másik utolsó elmondott szava után lehelyezett pontig azt, hogy ha logikus az amit hallott és tényleg van benne ráció, hajlandó megváltoztatni a saját véleményét annak érdekében, hogy e kettejük közti információ áramlásának legyen értelme. Egy vitának nincs úgy értelme, ha a partnerek nem partnerei egymásnak, nincs kölcsönös tisztelet és a felek nem hisznek abban, hogy amit a másik mond az ha nem is egészében, de tartalmaz logikát, rációt és nem azért mondja, hogy pozitív fényben tüntesse fel magát vele ,hanem a másik érdekében.
Erről az embertípusról még el kell hogy mondjam azt, hogy az őt ért vád, (az lényegtelen, hogy őt személyesen sérti a hallott információ vagy csupán a véleményét) után elgondolkozik és nem helyből reagál. Leülteti magában a kisokost és végiggondolja a hallottak lehetőségeit. Elemez, raktároz és előszedi a mélyből a megfelelő eszközöket arra az esetre ,ha a másik kész arra ,hogy meghallgassa az ő véleményét. Sokszor ez is ritkaságszámba megy. Nagyon sok ember szereti hallatni a hangját úgy, hogy nem érdekli az, hogy a másik milyen szinten képes befogadó lenni. Egy normál, városban élő ember két msáodpercenként asszociál és magamból kiindulva a harmadik kanyar után (normál esetben) nem emlékszik arra, hogy az első kanyar előtt mi volt. Iszonyatos mennyiségű információ ér minket minden pillanatban. Emberek, ruhák, cipők, reklámok, szavak, mondatok, hanghatások, viselkedési formák, gesztusok, vigyorok és az ellentetés érzelmi töltéssel megáldottak is természetesen. (A felsorolás lényege itt, a mennyiség nagyságának érzékeltetése, ezért kerültek olyan halmazok egymás mellé, melyek tartalmazhatják egymást.) Emberünknek, ez a pongyolába öltözött köztiszteletben álló úr nekiszögezi a tényt, hogy "te barátom nagyképű vagy" Mi erre a reakció?
Vajon, miért mondja ezt nekem? Ismer ő engem? Kitől hallhatta? Aki mondta neki, miért mondta? Vajon ilyen vagyok? Ha ilyen vagyok, mi váltotta ki belőlem azt a reakciót ,ami miatt ezt könyvelték el rólam? Mi volt a reakció? Mikor történt? Felsorolja magában a lehetséges rosszakarókat és mindezek után szólal csak meg. Ez lehet a másodperc törtrésze alatt lefolyó szisztematikus keresés koponyán belül csöndben természetesen, de nyilván lehet egy komolyan probléma esetén egy hosszú hónapok, évek munkájaként is létrejövő folyamat eredmény nélkül és hangsúlyozom, válasz hatás nélkül. Eszébe sem jut az, hogy esetleg ő bántani akar azért mondja amit mond. Sok féle ember létezik, valaki speciel perverz örömét leli abban, ha lerombolhatja más emberek védvonalait. De emberünk, számba véve a lehetőségeit, visszakérdez. "Miért mondod ezt?"
Sok esetben már ez tehetetlenné teszi az ellenfélt, de vannak jobban felfegyverzett emberek is. Ilyen esetekben, általában a hallgatás a legjobb védekezés. Ha tudod, hogy neki azt tanítják ,amit te jobbesetben szeretsz elkerülni ,sőt valamilyen szinten talán még félsz is a lehetséges következményektől, hogy lehetne esélyed?
Emberünk számba veszi a lehetőségeket. Szemlátomást, ha pongyolában mászkál a figura gyakran jelenhet meg nyilvános forumokon, rosszabb esetben tagja a szenátusnak vagy még rosszabb esetben politikus. A feltett állításra kérdés a válasz. Ez után jönnek a tőmondatok, kerülve az esetleges pejoratív vagy más félreérthető, több értelmű szavakat. Van a mondás, hogy ne ereszkedj le ,mert legyőznek a rutinjukkal, hiába vagy intelligensebb. Ez fordítva is igaz és ő ezt tudja. Ha elismeri a másikat és megvan a kellő alázata hozzá, akkor meg kell betegetínie a lehető legjobban a beszélgetést. Lehetőleg az arckifejezések teljes nélkülözése mellett, bólint és véletlenül sem ismeri el a vádakat, emellett nem mutatja jelét annak, hogy a hallottak megbotránkoztatnák. Aztán elköszön ,hazamegy és elkezd agyalni. Felderíti a hallottakból levett információk alapján a beszélgetés előzményét és a lehetséges következményeket, melyek az imént (fent) gyakorolt viselkedés esetleges hibái okozhatnak. Egy rosszul rándult szarkaláb, egy idegesség következményeként kiejtett rosszul használt szó ,mely esetleg ellentmondhat egy másik előzménynek, kimondott dolognak.
Ő az az ember akit én tisztelek ,de kihaló félben lévő fajnak látom és sajnos az a nyugodt,barátságos viselkedés amit követ hiába, szabályos, normális, pozitív és kellemes nem gyakorolható egy olyan társadalomban, ahol ha valakit vád ér és a kontra hallgat, a pro úgy dönt, hogy hallgatás egyenlő beleegyezéssel. Ha nincs reakció, feltételezzük ,hogy a másik nem tud reagálni. Eszünkbe sem jut, hogy nem akar. Esetleg azért mert olaj lenne a tűzre akármilyen jellegű kétes megnyilvánulás...egy fintor,egy vigyor...egy pillantás...
