Te akinek szíjain gyermekek fülei lógnak, olyan bölcs lettél végül hogy felfogtad az a világ amibe születtél nem az amit generációk óta tanítanak. Ez a tanítás elkísért és megtörte a hited és hitedben saját magát zúzta szét. Miért vágysz a válaszokra, ha tudod, ismered őket? Mind a hét arc előtt leborultál, s most hogy kettőt teremtettél magad előtt látod önnön tükörképed torz képmásaiban saját magad. Barátaid követnének a halálig is, követtek amíg tudtak s most veled vannak, de ez sem jó neked. Őrületed másoknak végtelen haragot mímel a gyermekek ellen, pedig nem az. Nincs itt szó gyermekekről, a skalpok tőled távol eső harag szülötteitől valók és kiontott lelkük most mögötted csoszognak. Barátaid és ellenségeid mögötted fújnak, terheidtől roskadó lábuk alatt nem verődik fel az út pora, hiszen ők már semmik. Semmik mint te magad, szenvedő halálra ítélt óriás.