csöndablak

Te, amúgy mivel foglalkozol? Hát, tanulok. Na, jó, de azon kívül? Festő és gasztronómus vagyok. Mi? Ne már! Én ezt nem is tudtam. Nyugi, eddig én sem, előttem is csak most kezd kiviláglani. Van egy szép, nagy, mobil palettám telis tele színekkel, melyet bárhova magammal vihetek: ez…

Reggel. A reggelek rémesek. Vagyis... ott van az a része, amikor még csak ébredezel, porcikáról porcikára ocsúdsz fel, és még néhány percig ott vibrál a levegőben, hogy az álom talán mégsem álom volt, vagy ha az volt, még visszatérhetsz, de persze esélytelen, mert az…

A szünet hangjai kalapálnak csak finoman a klaviatúra hangszálain. Nem evilági hangszer az, ami gondolatot képpé formálja az ember fejében a füle nélkül. Bár sokan belül is hallják, azt mondják olyan jó a zengése. Irigylem őket picit, akik mindig hallják a betűk szavát. Olyan…

Reinig úr, mondhatni egy majdnem átlagos férfi volt világ életében. Átlagos, mert neki is volt szerető családja, és bár egyke volt, de jól kijött az unokatestvéreivel. Átlagos, hiszen tisztességes munkája volt, volt egy szerető felesége meg már úton volt a második gyerek is.…

Egy kicsit fejfájós, kicsit szédülős a délután. A dobok jól elmaradnak a világ végén, az enyémen túl már úgy sem hallatszana semmi. Bukón az ablak, kint beszélgetnek ennyi tudok, de azt már nem hallom hogy mit mondanak. Pedig érdekelne, kíváncsi vagyok. Ezt a természetet, pedig…

Egy apró gömböt láttam magam előtt, mikor a fa alá heveredtem. A gyökerek mintha mozogtak ,reszkedtek volna a lábaim alatt. Együtt éreztek mankóimmal és elesett végtagjaimra hullottak óvón a kora nyári falevelek.Úgy éreztem, hogy a gömb amit álmaimtól távozva látok vagy ha…

Az az irdatlan nyugalom szállta meg. Ha úgy tetszik magával rántotta és beszívta a kanapé két párnája közé a testét. Hirtelen nem volt már fontos az a sok ezernyi részlet, mint például az, hogy az atomok nem sűrűsödnek parancsszóra és tűnnek el látszólag a kanapé alatt…

Gyönyörűszép fekete bundája volt és még mélyebb,sötétebb szemei. Hosszúkás pofájából világítottak ujjnyi vastag pengeéles fogai és termetre az egész faluban nem találtak párját.  Az után jött ,hogy elköltöztem. A fater a kert végében sétálgatott ott találta a…

Tenyészthető e új világ a Plútón túlra, ha az összes közeli rokont kiforgatták már? A pörgés meg nem áll, az ember dúlja a földjét ,addig míg a saját portája rendben meg nem áll a káosz csúcsain. Jön e még új hajnal ,ha elfogytak a célok? jönnek e újak, ha nem lesznek…

Penésszagú szobában hódította a belmagasságot az ezerféle pacsuli és kölni illata, mikor hangos kattanással elfordult a bejárati ajtóban egy kulcs és ismerős idegenek toppantak az előszobába. Itt az óra a hajnal számait veri éppen mutatójával ,flegmán szinte oda sem figyelve…

Viselkedéstípusok, normák,társadalmi jellemzők meg ami eszembe jutottKörbenézve embereket látok magam körül. Világ életemben szerettem őket és alapvetően hiszek benne, hogy minden ember jó valamilyen szempontból. Nem láttam még gyilkost ,alapvetően úgy hiszem hogy a sorsom…

A hó sötétbe zárta az ösvényt, finom csöndes feketeségbe. Nem tudni, hogy a fény ereje miatt ragyogott annyira az út vagy az éjszaka mélységétől ,de csak homályos folt lett ha sokáig nézte az ember. Annyira messze volt, egyre nőtt a távolság és csak a sötét szín massza volt…

Késsel nyúltak az éghez, vérzik a szívem érted, könnyesek az utcák. Pocsolyákba gyűlik most minden ami lehullik, semmi sincsen ingyen. Szétválasztanám szívesen ,de beleléptem már és összekoszoltam a színét. Sárba nem nyúlhatok, koszosan nem mennék tovább. Pocsolyában lehet…

Távozz napfény, ne kísérts engem!Ha már a Hold sápadt pofájábanúgyis kacagva nézed szenvedéseimhomályos tükröképét, legalább azzalelégedj meg.Hiszen tied ígyis a leghosszabbnapom, miért kéne neked a legrövidebb (még)? Távozz napfény, hagyj el engem...Inkább bolyongok…

Mintha vadra lesne, úgy kerülgeti. Akárhogy esik rá a fény, ő mindig magát látja benne. Így telik az élet, így haladnak el mellette.-Mi történik? Nem értem, hogy mi zajlik körülöttem.Később atomjaira hullik egy kis szőrös állat. A lefolyóban gurguláznak apró szemei, de…

Fehér a fal. A bútorok az éppen beszökő zajos fényektől nagyok és az ágy végéből nézem mit is fest a szél az ablakból elém. Sötét rés tátong. Nem záródik teljesen, a két lap között láthatatlanok a mozdulatlanok. Olvasnék ,ha lenne fény ,de anélkül csak fantáziálok.…

Kicsit imbolyog, azt hiszem reszket. Hogy melyiküket látom, ha ránézek nem tudom csak sejtem. Az a baj, hogy nem tudom biztosan, hogy nincs egyenlőség ,hogy nincsen jel. Velem volna a gond, én lennék a rejtett a baj, a pont ahonnan nincs tovább? Azt mondod én elhiszem, azt mondom, hogy…

A kövek könnyeinek színén megmaradnak az esők cseppei. Neki adtam, hát legyen az övé de olyan mélyen mit ér vele, ha beszívta a föld és homokba ásta magával? Csak nedvesség, lényegtelen igazából, fölösleges bánkódni utána. Ha egyszer elesik, megesik hogy elveszik és nem…

A gömb villám-szín ,hajnal alakzatban felragyogott az égen s bár szellemszárnnyal sem érhetem, azért bámulom szépségét abban a félkörben, ahogy szemem a látható világból felfogja belőlem. Apró pöttyök ők most az utca kövén, morzsákat szednek és pattognak mellé nem…

Már csak pár perc és itt a világ vége. Hogy mi lesz utána? Találgathatna, de most épp inkább helyette, lábát lógatja az égitest széléről, ugrásra készülve. Kezével megtámaszkodik, a régi föld tenyere alatt porzik még, de tudja hogy közel már a változás szele, elfújja…

 -Hallod mekkora party lesz a mai! Most már mindenki itt van, királyság az este, szabadság van amit akarsz! Engedd el a hajam lesz reggelig.-Vágod ,hogy ez kurvára nem vicces? Ne röhögj már.-Vágod semmi, megin nem szólt hozzád aztán cinkelsz hülyeségeken. Komolyan mondom lassan…

Nem sivár és nem érint meg, fáj hogy fúj ha fehéren izzanak az ég dombjai ,de messze vannak tőlem. Hihetetlen távolság, képzelt út mindennek a határán ,gőzölgő medencék partjain. Lassan lépek előre, nem sietek hiszen rohan helyettem a világ és közben mellőlem tetovált alakok…

Megbabonázva álltam a... jelenség? talán... szóval a jelenség fölött. Most értettem meg, hogy nem értem az egészet. Hatalmas fekete örvénylő folyam a lábaim alatt. Ki vágyik vajon most jobban a pusztulásra? Én, aki csak eljátszom a gondolattal, hogy ugrok és kérdezés nélkül…

Letépte a szél és a föld felé csapta ,de ő egy láthatatlan kéztől elhivatva csak szállt és karjait az ég felé nyújtotta. Nem tárta ki szárnyait nem gondolkozott ,nem is nézett semerre csak óvta magától a földet hátha eléri egyszer és egy pocsolya szélén elázva megállna.…

A nyílt szavakon megáll a por. A polcokon fehér viasz már az emlék és a mélyre rejtett borítók nem óvják már az elporladt tapasztalatot. Új dallamot hoz a szél ha átfújja a falakon a meg nem értett szellemet kilökve a szürkeségből Istene mellé a szakadó esőbe. Az ódon…