Te, amúgy mivel foglalkozol? Hát, tanulok. Na, jó, de azon kívül? Festő és gasztronómus vagyok. Mi? Ne már! Én ezt nem is tudtam. Nyugi, eddig én sem, előttem is csak most kezd kiviláglani.
Van egy szép, nagy, mobil palettám telis tele színekkel, melyet bárhova magammal vihetek: ez a szókincsem, mely bár lehetne bővebb is, azért egyelőre ezzel is egész jól el lehet bűvészkedni. Rajta a színek sokfélék és nagyon rugalmasak egymáshoz, könnyen keverhetők: ezek a szavak. Van ecsetem is, ez vászontól függően - mely lehet monitor vagy lap - lehet billentyűzet, toll vagy ceruza. A technikai feltételekkel meg is volnánk, azonban hogy lehet szavakkal mondjuk tájképet festeni?! – merülhet fel a kérdés, jogosan, a laikusban.
Nagyon is egyszerűen. Nézz ki az autó, vonat, busz, szoba ablakán figyeld a tovafutó vagy épp előtted elterülő, mozdulatlan lágy dombokat, a napnyugta vörösét taglaló, széltől lengő nádat, a hegység éles kitüremkedéseit, melybe itt-ott beleharap a haragos zöld tisztás és ragadd meg a pillanatot, készíts nagyfelbontású fotót radarszemeiddel. Utána hagyd, hogy agyad a memóriakártyára írja a képkocák miriádjait és várj, míg a zöld fény fel nem villan, jelezve, hogy a képek előhívhatók. Ez a zöld fény lesz az, amely egész testeden végigfutó ingerként ujjbegyeidben összpontosulva utasít téged a festésre, vagy, ha úgy tetszik az írásra. Lehet, hogy villámgyors a processzorod, de a zöld fény mégiscsak napok – hetek – hónapok, esetleg évek múltán gyullad fel. Ne légy türelmetlen, ne sürgesd, ne telepíts javítócsomagokat, jön az majd magától. Az ihlet olyan, mint a jó bor, minél mélyebbről veszed ki az idő porlepte, pókhálós pincéjéből annál értékesebb, zamatosabb.
Zamatok…Mint említettem gasztronómus is vagyok. Igen, mert a szavak azon kívül, hogy színek, ízek is. Ezen tulajdonságuk viszont csak akkor mutatkozik meg, ha az ember fogyasztja őket, azaz olvas. Kesernyés, fanyar ízű a szocreál kórház hipószagú folyosóját leíró mondat, viszont édes a kéjes esti tivornyákat megörökítő bekezdés. Néha működésbe tudja hozni az ízlelőbimbókat egy-egy láger szegényes vacsorájának leírása, melyet mára a könyvespolcon sorakozó nevek társaságában fogyasztott el az elbeszélő, viszont étvágyromboló tud lenni a gazdag, diktátori lakoma képsora, melyen a késhez, villához néha véres kézzel nyúltak.
Egészségügyi szempontból sem elhanyagolható, hogy az így elfogyasztott falatkák tele vannak vitaminnal. Van köztük olyan, mely ellenállóbbá teszi a szervezetet az élet viszontagságaival szemben, erősíti a lelket; van, amelyik élesíti a látást, érzékenyebbé, precízebbé teszi a szemet– ez kifejezetten festőknek ajánlott.
Viszont ami a legfontosabb, az az, hogy e szavak mondatok – bekezdések – fejezetek abszolút kalóriamentesek, így bárki (nemre és korra való tekintet nélkül), bármennyit (naponta 1-2 órát mindenképp érdemes habzsolni) fogyaszthat belőlük.
Remélem, így már kicsit érthetőbb, hogy mivel foglalatoskodom a tanulás mellett. Aha, tökre világos. Nagyon komoly, ahogy elmesélted. Szerintem én is veszek egy fényképezőgépet a Saturnba’, de előtte még kajálok a Mekibe’, mit szólsz hozzá? Kiváló ötlet, hajrá!
