Mintha vadra lesne, úgy kerülgeti. Akárhogy esik rá a fény, ő mindig magát látja benne. Így telik az élet, így haladnak el mellette.
-Mi történik? Nem értem, hogy mi zajlik körülöttem.
Később atomjaira hullik egy kis szőrös állat. A lefolyóban gurguláznak apró szemei, de annyira tiszta ez a részecskéire bontott fordított irányban történő szintetizálás. A tükör felületén figyeli még mindig úgy, mintha vadra lesne. Farkas irháján kövek nyomai, elkergetett, kirúgott nem kellett. Most magát nézi ,haragja céltalan.
-Azt hiszem ideje lenne felébredni. Elhalad melletted a világ és észre sem vetted.
-Te mindent tudsz rólam. Azt hiszed ,hogy mindent tudsz rólam?
A lefolyóból most visszafelé csavarodnak az inak, az izmok minden újra összeáll és egy titkos gépezet a tükrök alatt körben csavarodni kezd saját tengelye körül, mintha egy láthatatlan kar mozgatná. Ő már a hóbak fekszik, szemével álmosan (mint mindig) felfelé figyel, érdeklődőn.
-Ülj le, figyeld.
-Nem érdekel.
-Nekem mindegy. Én ezért lekapcsolom a villanyt.
Hirtelen kiszélesedik a tér és a havas tályon fekvő állat előtt pörgő tükrök forgó mozgása lassulni kezd. Hirtelen olvadni látszik a hó és ahogy lassan zöldbe öltözik a táj, egy közeledő test körvonalai jelennek meg a horizonton. Ahogy közeledik, egyre inkább kivehető egy fémből és fából ácsolt szerkezet. Ahogy beúszik a már forgásában megállt tükrök mögé, láthatóvá válik fölötte a függöny, mely mint egy élő szervezet rész lenne ,úgy nő ki most a deszkalapok közül. Halk puffanással érkezik végül a földre az ácsolt szerkezet. A farkas feláll és továbbra is a tükrökbe szemlélve önmagát, nem is figyel a színpadra, amely úgy áll most ott, mintha oda teremtették volna vagy a földből nőtt volna ki.
-Műsorfüzet..műsorfüzet..műsorfüzet
-Dobj egyet nekem is!
-Téged nem érdekel és különben is, itt sötét van.
Valahonnan a felhők fölül, klisés mély Zeuszosan csengő hangon szólal meg : Az előadás pár perc múlva kezdetét veszi.
A tükrök lassan emelkedni kezdenek és a farkas felemelt fejjel követni kezdi őket a színpadra. Hogy ő, mit észlel belőle az egészen más mint az amit ők tapasztalnak ott fent. Ezen rágódik és míg követi az előtte suhanó csillogókat ,felfedezi önnön asszociációját.
A tükrök vonalba rendeződnek és egyszerre ,ahogy a vászon mögöttük fellendül a magasba átlátszóvá lesznek. Az állat erre megfordul és dolgavégezetten kuporodik le a színpad jobb elülső sarkánál.
Ugyanazzal a magasztos, mély hangzással szólal meg újból : Az előadás kezdetét veszi, jó szórakozást !
-Ideje volt, lecsekkolom a jövő hét végét.
-Hát kösz, én még mindig ott tartok ,hogy a semmi szélén lógok egy nem túl kényelmes fotelba kötözve.
-Nem vagy megkötözve, lehetne egy villanás is, de ez engem mulattat.
-Mi mulattat?
-Hát az előadás, nézd!
Fából faragott porcelánarcú macska mászik fémből ácsolt fára egy rongyból fércelt galamb után. Mindez az átlátszó tükrök mögött. Egyszercsak a galambot hirtelen egy madzag az égbe rántja és a macska utána. A cirmos a színpadon arcra zuhan, percelánra festett arca koppan, finoman festett bajsza helyéről leesik a festék. Nem mozdul, jól kivehetően fentről elvágták a cérnát, amivel mozgatták. Vagy magától szakadt el? A tükrök felületén jól kivehetően egy flegma szúrós szemű árny kúszik lassan felfelé az állat testétől egészen az eget jelképező felhúzott vászonig.
-Hát ez mi?
-Demonstráció?
-És ki demonstrál?
Egy bábú sétál be ekkor a tükrök mögé. Szépen festett ajkai közül sóhaj szakad fel, ahogy egy másik most selyemből fércelt madár rászáll a fémtestű fa egyik föléje lógó karjára. "Hát milyen gyönyörű?" Hallatszik a hangja és a közönség a mindenek határán lógó bámuló nép, tetszése jeléül felmorajlik. Gépiesen hallatszik a madár hangja, ahogy eljut az ég fölé, a feketeségbe.
-Mintha sajtreszelővel próbálnék gitárhúrt pengetni...
-Szép az a bábú.
-Tényleg szép.
Hirtelen sok, rengeteg bábú jelenik meg a tükrök mögött és mind rohanvást hagyja el és érkezik meg a színpadra(persze csak azért hogy átrohanhasson rajta). Látszólag senki nem foglalkozik senkivel, de ez az áradat már felkelti a színpad sarkán fekvő farkas figyelmét, aki most a bábúk között próbál elcsípni valami lehulló tárgyat.
-Miaz?
-Mi lenne mi lenne, hó.
-Nem értem, mi az hogy leesik és nem tócsa?
A farkas elkapja az egyiket és a papírfecnivel a szájában visszafekszik választott helyére a sarokba.
-Látod ő se látott még ilyet.
Közben a bábú lassan halad és narancssárga fénycsóva húz el a tükrök vonala felett. Most már láthatóvá válik, hogy a bábú nem mozog ,hanem áll. Mozdulatlanul ,figyelmes tekintettel nézi a körülötte rohanók arcát, testét, mozdulatait. A tükrök ekkor hirtelen mutatni kezdik a test körvonalait. Minden bábú fölött szám jelenik meg, a szám alatt pedig szimbólumok. Szívek, áthúzott szívek, pénzkötegek, rózsák, mosolygós arcok, szomorúak és mindi mind a testek körvonalán belül, a koponya fölötti szám alatt. Három féle szám jelenik meg és változik. Nulla, egy és három.
-Azon filózok, hogy mi mit jelent...
-Az egy és a nulla gondolom világos, ha arra rájössz akkor ki tudod logikázni, hogy mi a hármas.
Az egyhelyben álló bábú néz körbe és bámul és nevet. A sokaságban rohanó arcok közül szúrja ki azokat, akiknek láthatólag elrontották a festését vagy kopott vászonból varrták a ruháját. Most nem zúg fel az elismerő morajlás hátul, mintha nem történne semmi. A durvább faragásnyomok, az elrontott karok és lábak látszatán nevető arckifejezés, csúfondáros hang kíséretében jelenik meg a festett porcelánon. Milyen gyönyörű, milyen csodálatos.
Az áratadban hirtelen megáll egy alak. Durva faragású bábú, szemben a másikkal. Még nem látják egymást, hiába állnak egymással szemben.
-Hát ez?
-Egy átlagos bábú, kicsit durvább faragással. Ennyi.
-Azt hittem te már láttad.
-Pedig ezt még nem. Viszont valami azt súgja, hogy a farkas húzza a rövidebbet.
A durva faragású bábú két tükör között áll. Jól látható karján egy kék ruhadarab, amúgy fekete és narancssárga festésű öltözete elüt a tömegétől. Ő is figyeli a tömeget, az emberek áradatát. Feje fölött folyamatosan kattog a szám ,hol nulla, hol egy ,míg a fejében folyamatosan pörögnek szimbólumok ezrei. Abszolút semlegességet mutat minden iránt és mégis ,ha rápillantanak az arcára festett halvány piros pír vörösbe vált.
-Ez azon agyal, hogy mások ránéznek?
-Megértem, én sem szeretem ha bámulnak.
-De őt nem bámulják. Nézd már a hülyét!
A durva faragású bábú a látottaktól súlyos vállal lép még egyet előre úgy, hogy a másik bábú válla fölött nézzen el. Hátul a semmiben, a rivaldafényen túl a közönség mocorogni kezd.
-Hát ez?
A bábú a durva faragású felé fordul, míg a másik nem néz rá. Azt kérdezi tőle, hogy "ki vagy?" Ő erre nem felel. Közben a hóesés papírhegyeit elfújja a szél. Finom időzavart kelt most egy a színpad közepén kihajtó aprócska facsemete. Az első élő dolog a színpadon és az első dolog, ami nem a tükrök mögött jelent meg. Lassan szárba szökken, láthatóvá válik egy bimbódzó levélkezdemény az egyik apró ágacska szélén. Elismerő taps hangzik hátulról.
-Ez mi?
-Mindegy, most nézd, most nézd!
A farkas észrevette a kis fát lassan közelíteni kezdett felé. Eközben a tükrök közül a legszélső felemelkedik és lassan beúszik a durva faragású és a szép bábú közé. Láthatóan a tükör most, egyszerre fémjelzi tükör mivoltát és vetíti ki oldalra, a vonalon elhelyezkedő tükrök felületére azt, amit a közönségnek látni kell. Mind e közben a farkas odaér a fához és megszaglássza azt.
-Csak nem?
-Hát..
Azzal a farkas felemeli a lábát és elvégzi a dolgát a facsemete fölött, hogy aztán mint aki jól végezte visszafeküdhessen a színpad sarkára.
-Hát ez nem túl...
A két bábú távolodni kezd, ahogy az apró cseppek lassan végiggurulnak a kis fa testén egészen a színpad alatt elképzelhető gyökerekig. A friss bimbó a fa végén ,lassan száradni kezd és a tükrökben hirtelen ,szinte vad gyorsasággal kezdenek pörögni, egymást váltva a szimbólumok. Már csak ketten állnak középen, köztük egy vékony szinte papírlap vastagságú átlátszó semmivel. A durva faragású bábú feje fölött egyes van, míg a másik bábú feje fölött nulla. Aztán felcserélődik a szám és lesz egyes, amikor az előzőnél nulla. Sohasem egyeznek a számok, aztán egyszercsak a finom faragású bábú festett szája elnyílik. "te ki vagy?"
A durva faragású bábú ,fejével mintha valami hihetetlen mély és súlyos titkot akarna súgni, néz körbe hogy van e valaki aki hallhatja ,vagy láthatja őket. Keze aztán mellkasára csúszik és a közönségnek jól láthatóan bordái mentén felhasítja a mellkasát. A tükrök hirtelen elfeketednek, aztán fehérre színre váltanak és kirajzolják a finoman, komoly kézi munka segítségével létrehozott szervek hálózatát. Minden vörös, csak a szív fehér.
-Miért fehér?
-Olyan a színe ,mint amit elvitt a farkas....
-Ja az ami leesik és baj lesz belőle?
Aztán visszacsuklya a mellkasát és elmosolyodik. Feje fölött hármas jelenik meg, nagyon halvány szinte láthatatlan számjegy. A finoman faragott bábú kezét a szája elé teszi és behunyja a szemét. Táncolni kezd körben a durva faragású bábú körül és a tükör ami közöttük volt, semmivé foszlik. A durva faragású bábú, megvonja a vállát és mellkasára tet kézzel távozik. A szám megszűnik a feje fölött, míg a testén belül megjelenő szimbólumok helyén egy kellemetlen hatást keltő szürke ,koszos semmi jelenik meg. Koromhoz hasonló.
Újra megjelenik az áradat, a rohanó bábuk kivehetetlen rengetege és megint a finom faragású ,szépen festett arcú bábú áll a sokaság közepén és néha meg- megállnak mellette más bábok. Az elrontott bábok egyenként, azok akiket kinevetett , mind mind mellé szegődnek egyenként és láthatólag fülüket tartják a bábú szájához.
-Nem hallom.
-Én sem. De azt hiszem nincs mit hallani. Ez valami fogás.
-Fogás?
-Aha, például észrevetted hogy eltűnt a fa?
A tükrök közben mind elkerekedett arcú, csodálkozást szimbolizáló képeket vetítenek. A bábúk, most kiállnak a tükrök mellé egymás mellé és várni kezdenek. A farkas közben odalép lekuporodik a jobb legszélső tükörnél úgy, mintha lesben állna. Ekkor megjelenik a durva faragású bábú és nagyon lassan a kör közepére sétál. Arca kifejezéstelen, mozdulatai elnyűttek ,mint ruhái. Körben a többi bábú arcra kifejezéstelen mint az övé, de a tükrökben megvetően néznek rá.
"Ez vagy." Mutat a szép arcú bábú a hóra, aztán a papírgalacsingokból a lábával egy nagy S alakot ír le. "Ezt nem láttam elsőre" A durva faragású bábú arckifejezése elnyűtté válik, fejét lehajtja, kezeivel átöleli mellkasát és nem mozdul. A tükrökben eközben megjelenik a kis facsemete és mint a macskánál most is ,egy fekete árny alakjában távozik a nyitott téren át. A durva faragású bábú lassan lekuporodik a földre, közben a bábok lehajolnak és a havat szimbolizáló galacsinokat kezdik kezeikben összegyúrni. "Mert nem vagy igaz" mondja még a legmélyebb megvetéssel a szép arcú bábú és eldobja a saját kezében összegyúrt galacsint, ami fejen találja a durva arcút bábút. Aztán a többiek ,mind mind eldobják a sajátjukat, egészen addig amíg el nem fogy a papírmasé a kezük ügyéből.
-Ejha.
-Ja, nem semmi.
-De mi volt ez az S -es dolog?
-Minek van S alakja?
Aztán eltűnnek mindannyian és csak a durva arcú marad egyedül a színpad közepén a tükrök mögött. Rajtuk keresztül látható a semmi, ami testének vonalán belül uralkodik. Lassan feláll, feltápászkodik. Mosolyogni próbál, de a festék lepattogzott az arcáról. Nincs szája, fél szeme csak fekete folt. Csöndben hallgatnak, néha megvetően mordulnak fentről a közönségből felé. A farkas, amint látja hogy a bábú feláll ráveti magát és elkapja annak jobb kezét. A madzag felsikolt a feje felett ,ahogy a megerőltetés úrrá lesz az anyagon. MIndenkinek nyilvánvalóvá válik, hogyha előbb szakad el a madzag mint a faragott kéz, akkor mi történhet.
-Azt hittem nem is a darab része.
-Asszem.
A bábú aztán elvesztette a jobb kezét és megviselt arccal ,megtépázott ruháinak cafatjaival a kezében elhagyja a színpadot. A farkas rágódik a kézen rágódik és úgy látszik, hogy a kézzel együtt a belsőségek egy részét is sikerült az elülről nyitható bábúból kirántania. Néhány csigolyát mintázó farovátka látszik a váll vonalától indulva és a szív egy darabja. Aztán pár perccel később újra megjelenik színes ruhában a finoman faragott bábú. Áll középen és könnyeit és felnéz a fára ,amin megjelenik a selyemből alkotott madár, hallatva ismerős ,gépies hangját. Ekkor megszólal megint, a finom faragású bábú. "Hát nem gyönyörű?" és a hallgatóság hátulról ugyanolyan hangot hallat, mint először. Elismerően, csodálkozón, áhítattal zúg fel.
A színpad lassan emelkedni kezd és a tükrök újra egy földre fektetett kör szélén a semmibe lógva elindulnak a föld felé.
-Vége?
A recsegő mennyei hang ekkor szólal meg a felhők fölött : A darabnak vége, köszönjük tisztes figyelmüket! A darab következő epizódja néhány földi hónapon belül megtekinthető nálunk! A stáb és jó magam is jó éjszakát kívánunk!
-Nem értem.
-Mit?
-Hát, úgy egészben ez miről szólt?Show must go on és kész?
-Tapasztalatokról. De jó érzés nem?
-Nem.
