csöndablak

Késsel nyúltak az éghez, vérzik a szívem érted, könnyesek az utcák. Pocsolyákba gyűlik most minden ami lehullik, semmi sincsen ingyen. Szétválasztanám szívesen ,de beleléptem már és összekoszoltam a színét. Sárba nem nyúlhatok, koszosan nem mennék tovább. Pocsolyában lehet megmosnám a kezem ,félretenném a hírem ,a fejem és magam ,ha nem én lennék az én. Akkor azt hiszem menne, ha ez az érzékenység nem lenne az enyém. Nem lennék összezárva a múlttal, ha kidobnám és megfeledkeznék ,hogy mi is volt tegnap, hogy merre ,hogyan jártunk...Azt hiszem, nem kerülne az utca az emlékért cserébe, ha ami nem él még mindig nem kísértene.