csöndablak

Nem kapott nevet. Behatárolná. Úgy tenne, ahogy hívják. Jónak, rossznak neveznék és sosem tudná, hogy ki is igazán. Így lett ő egy kavics a víz alatt, min a fakó fény meg-megcsillant ,ha a hegyek alól medrének partját mosta épp egy vékony ér és lett sziklaforma pont a…

Egy kevésbé füstös pillanatában ,lenge kézmozdulattal ködöt idézett maga elé és visszazárta a képzelgést csontszelencéjébe. Az arcán végigfutó gondterhelt szarkalábak aztán lassan kitisztultak és megszűnt a feszültség az áthatolhatatlanságban.Ha mindig is a kezünkben…

Hazaúton vagyok, buszozok. Nem tellett hosszú időbe ,hogy helyet találjak és már kifelé bámulok az ablakon. Egy pillanatra csak, megpillantom magam az ablak üvegében és már könyvet veszek elő. Fáradt vagyok, izzadt, éhes. Kettőt hordok magammal és általában az kerül előre,…

Démétérrel beszélgettem egyszer, azt hiszem még emlékszik. Fiával is lespannoltam, Plutosz azt hiszem így nevezik,de e népes családfán belül a legnemesebb számomra mégiscsak a lánya tavasz ő nagysága volt, mert mikor homlokon csókolt a halál szelét éreztem a hátamon futni.…

Ezeréves szélorgonát tép a tornácon egy éjszakai fuvallat. Nyikorognak a lépcsők és néhol egy-egy cserép csap maga alá ,ha dereka alá kapott a vihar. A kertben fémvázas hintán játszik a levegő és a nosztalgia szellemet idéz két lánc között lógó deszkára. Idegen éjszaka…

A baj besüt az élet rám talál talán épp ezért mondom hogy elég ne üvölts alszom aludnék aludtam már vagy egy órát. Arra vártam hogy elmúljon nem értettem hogy miért kell ezt ilyen mélyre ültetni. Nem roncsolt nem tett talajra vaknak bot nélkül vagy fül nélkül maradt néma…

Saját kis káoszomban átlátom a rendszerem. Tenyeremen érzem a lélegzet cseppeit, a port pedig ,amit felémfújt a szél belélegzem. Izzadt bőrömön csillog az éjszakai nappal fénye, beköszöntött eljött értem megint a tél. Borongós, szürke epizód epilógját írom és már csak a…

Az egész komplexum olyan volt mint egy álom az álomban. A falak a levegőben lógtak és miközben egyre nagyobb lett a szememben növekvő csodálkozás a csillogás elvakított bennem mindent. Nem voltam többé cinikus, képtelen voltam a rosszat feltételezn is.Nem emlékszem rá, hogy hogyan…

Elindul. Leül. Visszanéz. Ülve marad. Fölfelé sandít. Erősen tűz a Nap, ezért csak fél szemmel. Odaérhetnénk már. Ott vagyunk már? Hallja a gondolatait eképpen. Pár perce olybá tűnt, mintha az üres házfalak között konganának azok a kimondott gondolatok. Pedig nem csak a szél…

A kimondott szavakon túl a hitet viszem és falakra festek velük részeket csöndes monológokból. Idézek tőletek még akkor is ha nem kértek rá. Emlékezek dühből dacból egyszerre mint egy gyermek mert a felejtést nem nekem találták ki hiába akasztják a nyakamba. Az nem az én…

-Elköszönni jöttem, de előtte még bemutatkozom. Én voltam Képzelet és most szeretnék pontot tenni. Súghatok valamit? Meglepődnél ha? -Ha hagynám?Egymásra helyezett síkok jelentek meg. Egymás mögött, előtt, között remegő körvonalú világokat mutatok éppen és a tenyeremen…

Füstből mintázták meg a falakat és elvesztem a folyosókon. Minden kanyar ugyanúgy nézett ki, minden ugyanolyannak látszódott és volt valami félelem a levegőben. Füstöt szívtam én is, nem emlékeztem rá ,hogy hogy kerültem ide ,de ez az áttetsző köd ami körülölelt elültetett…

A természetünkbe ástuk el az igazságainkat, ha pedig maguktól mégis előjönnek, nem hisszük el őket. Hazaúton kettő járdán lépked két alak, bambán és sután. Történt egy és más, leírhatatlan és csodás. Azt mondom szép és korszakalkotó, mert továbbra is úgy érezzük,…

Hazafelé sétáltunk és én éppen nagyon elgondolkoztam. Szokásomhoz híven egy múltban megtörtént dolgot folytattam úgy ,'hogy mi lett volna ha?' aztán elkezdtem fantáziálni. Már majdnem teljesen elmúltak azok a gyerekes képzetek, amik arra engedtek következtetni ,hogy elvagyok…

Cirilnek látszanak a felhők az égen, olvashatatlan égi képek, jelek. A hozzávaló napsugár beveszi magát hozzám és míg én egyet mozdulok, már a paplanon fekve vár rám. Kis pöttyöket szór csíkokban a redőny széle. Itt van egy emlék, várjunk vele? Félreteszem, az ágy mellé…

Tárva az ablak, nyitva az életem. Olvasni lehet bennem, az arcomról a tetteimről lerí minden. A szavaimat hallom visszacsengeni, a tetteimet amivel másokat büntettek visszacsapnak rám. Megkapom még azt, amit mással teszek, megkapja tőlem más azt, amit én mástól kaptam. Ésszerű és…

Azt éreztem ,hogy elég. Hasra feküdtem, aztán megtámadott az a tipiks zuhanó érzés ,amitől megóv mindenkit a minden, ha nem csapja fejbe úgy mint az alkohol. Nem az a lényeg, hogy rossz, nem rossz. Nem az a lényeg, hogy milyen, vagy hogy miért most az a lényeg, hogy van és ajánlom…

Mondhatjuk azt, talán nyugodtan, hogy már régóta készültem erre a napra. Már idejét mem tudom mikor nyúltam utoljára szerhez. Hát igen.. volt most egy szakasz az életemben ami még nekem is sok volt, pedig aztán a többiek megmondhatják, én nem vagyok az aki csak úgy leáll. Ha…

3.Majd visszamenőlegesen dátumozok, megígérem. Egyébként nem sokkal az után, hogy kiszálltunk a kocsiból befoglaltuk a házat ,amit béreltünk. Pontosabban a felső szintjét. Szimpátia alapján döntöttük, megtehettük mert a többi lakó csak reggel érkezik. Így lett két hűtőnk…

1.Azzal az érzéssel feküdtem le,hogy az érzés nem múlik el. Az érintésé.Aztán reggel, csak a hangot hallom. Valakinek a csengőhangja szól a fejemben. Ismerős, de nem moccanok meg. Úgy képzeltem régen és most is olyan, mintha minden alkotómra több tonna zsírt kentek volna és nem…

Betonfalak között árnyas réseken keresztül szűrődik a fény befelé. Rám irányul, arcomba szökik és csíkosra festi a bőröm. Fénymezők nyílnak és átlátok rajtuk. Keresztül nézek a Napon és az ujjam a mögöttes sötétségben kirajzolja a Holdat. Csirkecsontot vetít rá…

Arakhné fonalán játszik a rét és negyed hármat üt az óra. Leesett. A falról lefolynak a betűk és számokká lesznek. Rét nyílik a égen, a Holdnak udvarában. Kinyílt a rózsa, szirmokat hullajt maga alá, alattomban.Kinyitom a tenyerem ,epilóggal kezdek. Egy srác keresztet körmöl…

Alulról járok a talpamon  a tükörképemén és két világ határán sétálunk egy vékony vonal nyomán. Viharból, viharba tartunk és tükrösen csillog az út betonja, a falakról leeső salakos fényben.Egy álló lámpa elé ,olybá tűnik homokot szórtak a szemembe és most ezért…

Azt hiszem elvetettem a sulykot...Még mielőtt valaki valami rosszra gondolna, az időérzékemmel kapcsolatban, jelzem nem muszájból vagy megcsalatási szándékból, inkább úgy a saját magam meggyőzése kedvéért.Szóval, a mai nap úgy ahogy szinte folyamatos tanulással telt. Azt…

   Egy ablak, mintha befelé nyílna, beengedi a Holdfényfűtötte levegőt a szobába. Lehet nem is mozdul, csak a fantázia kelléke a világot jelentő deszka, a párkány hol egy test éppen most ül le. Elhelyezkedik aztán egy ujját az enterre ejtve emlékek sorát nyitja meg…