Hazafelé sétáltunk és én éppen nagyon elgondolkoztam. Szokásomhoz híven egy múltban megtörtént dolgot folytattam úgy ,'hogy mi lett volna ha?' aztán elkezdtem fantáziálni. Már majdnem teljesen elmúltak azok a gyerekes képzetek, amik arra engedtek következtetni ,hogy elvagyok szállva a földtől. Az embernek nincsen szuper ereje, nem mozdít el autókat, nem képes arra, hogy megbűvöljön másokat és ezzel befolyásolja azok cselekedeteit. Ezek nem evilági dolgok és ha mégis belefutunk egybe, az egy az elfekvő nyolcashoz viszonyítva. Szerintem. Valahol erre jártam, egy szórakozóhely előtt vártam valakire és odajött hozzám egy alak. Magam elé idéztem és egyből megugrott a vérnyomásom. Nyugtalan lettem az emléktől pedig már jó éve történt a dolog. Odajött és megszólított. Ránézésre megállapítottam, hogy familiárisan hiperpigmentált kötekedős személyről lehet szó és egyből összegyűjtöttem a lehetséges válaszokat.

-Mire gondolsz most? 

-Eszembe jutott a késelés..

-Nem kéne agyalnod rajta, nincs értelme. Inkább gyújtsunk, úgy érzem.

-Jó.-azzal elkezdtem előszedni övtáskámából a cigimet. Mire előkerült már odaértünk egy padhoz, aminek felültünk a támlájára. Éjszaka volt, hidegen fújt a szél. Kora tél volt már, de még érezni lehetett az augusztusi lázas nyár utolsó rúgásait a levegőben. A haver cigijén már rég látható volt a kis kereszt, amit a körme rajzolt a szűrőbe. Kis kereszt, vajon ő mire gondolhat, próbáltam elterelni a figyelmem az előző témáról persze sikertelenül. Pár percig beszélgetünk, aztán újra eszembe fog jutni. Még jó darabig nem tudom ezt magamban lezárni, de jobb is így. Jobban kiég az emberből az érzés, ha sokat gondol valamire.

-Miért karcolod össze mindig?

-Csakúgy.

-Biztos van valami oka.

-Ja, van.

Mindig is érdekelt a dolog, de annyira sosem, hogy megkérdezzem. Mindig megvolt köztünk az a jó három lépés távolság ,ami ahhoz elegendő volt komolyabb barátság ne alakulhasson ki köztünk, de ahhoz sok, hogy elveszítsük egymást szem elől, ha arról van szó. Pár percig még magam előtt láttam őt és a kezét nézte. Lassan én is meggyújtom a cigim, de még várat magára. Ritkán gyújtok rá ,bár mi a ritka. Kinek mi a ritka? Hát nem teljesen mindegy az egész? Csak a hosszútávú dohányzás káros, ez még úgy is kezdeti stádium. Ez a másfél év nem fog az életembe kerülni. Nem valószínű.

Odalépett hozzám, és cigit kért. A többiek épp akkor léptek ki a szórakozóhelyről. Rájuk vártam. Végignézték ,ahogy az alak odalépett és kivett valamit a zsebéből. Azt mondta nekem, hogy leszúr a picsába, ha nem adok egy szálat. Erre az volt a reakcióm, hogy lehetne szebben is kérni. Persze, majd összecsináltam magam közben úgy remegtem. Pillanatok alatt lepergett az életem és azon gondolkoztam ,hogy ha megütném talán újra megszúrna e. Micsoda egy hülye dolog!? Nevetséges!

-Te hány éve dohányzol?-kérdezte tőlem, mire én reflexszerűen rávágtam a meghosszabbított feltevésem.

-Úgy másfél két éve.-Hallottam a hangom. Igen, valószínűleg már akkor kipróbáltam. Valami eszembe jutott közben. Visszakérdeztem.-..és te?

-Hat éve.

-Ezt a szart hat éve? -néztem a zsebéből kilógó méregerős dohány zacskójára.-Hát te nem vagy normális...-nyögtem teljesen őszintén, bár éreztettem egy kis fellengzős dícséretet is, mely inkább negatív megnyilvánulásom élét volt hivatott csorbítani.

-Ezt a szart.-MOndta halkan, aztán maga elé emelte az izzó szálat és pár pillanattal utána beleszívott.

Épp azon filóztam ,hogy most meghalok a rákba. Nem úgy, hanem hogy kilyukasztanak és végem lesz mint a botnak. A többiekről teljesen megfeledkeztem és már épp mondtam volna neki, hogy 'tessék bazdmeg itt van egy szál, de ezért nem kellett volna ezt eltolni' mire a fickó kapott egy durvát a halántékára, amitől hátratántorodott. Ezek után felpörögtek az események. A fickó megfordult és előre szúrt. MInt később kiderült, a haverom akire vártam meglátta a kést és le akarta ütni a tulajdonosát, sikertelenül. A következő kép már az volt, hogy látom a havert földön feküdni és fekete vérén csillan meg mozgása nyomán a közvilágítás narancssárga fénye. A támadó elfutott, nem is került elő. Hirtelen nagyon sokan lettünk és valaki hívta a mentőket...

-Vallásos vagy?-Kérdezte tőlem megint, pár perc csönd után. Közben az is eszembe jutott, hogy valamire esetleg ki akar e lyukadni. Mintha mondani akarna valamit, vagy csak egyszerűen kíváncsi arra, amit két év ismeretség alatt még nem tudhatott meg.

-Hát, ez bonyolult.

-Szóval hiszel valamiben vagy nem?

-Hiszek benne, hogy van valami, ami a dolgokat befolyásolja. Valaminek kell lennie felettünk.

-Azt mondják ez káros, nem?- Mutatott rá a szál cigire az ujjai között.

-Ja, koporsószeg.

-Ja, hogy te ilyen költő vagy.-szólalt meg és elmosolyodott közben.- Szóval asziszem, hogy ha minden dekken rajta van az, amiben sok száz éve hisznek ezek a vallásos arcok, akkor az nekem jó. Mintha megáldaná a füstöt, hogy tovább bírjam...

Én csak néztem rá. KÖzben újra megelevenedett a kép, amikor nyolc kilencen végignéztük, ahogy a haverunk elvérzik. Mire megjött a mentő meghalt. Érdekes kontraszt, egy szál cigi, egy élet, egy halál. Mindenből csak egy van először. Mi lett volna ha? Van értelme?