A baj besüt az élet rám talál talán épp ezért mondom hogy elég ne üvölts alszom aludnék aludtam már vagy egy órát. Arra vártam hogy elmúljon nem értettem hogy miért kell ezt ilyen mélyre ültetni. Nem roncsolt nem tett talajra vaknak bot nélkül vagy fül nélkül maradt néma dobójátékoshoz nem hasonlíthatnak aki ha nem ütnek vissza akkor is csak adja. Nem lett tőlem telhető semmi rámnézel mit látsz nem változtam mint a szavak amiket használok ez az új technik amit szlengnek hívunk az irodalomban rejtőzik. Hogy retkesnek cinkes aki néma és nem raj kedvvel dícsérd a napot ha arra vársz hogy hallod elég már most álljunk meg és ne tovább. Jól vagyok azt hiszem és letettem a pontjaimat a nyáron várt várom már álompár pár napra pár hete megtalált és nem vagyok még kész rá hogy az igazit karba vegyem. Nem kellenék neki mert már most tudom a célom látom az előre csúsztatott percek között visszafelé csillogni a jövőt ahol majd kéz a kézben egy ismeretlen sétál a jobbon és kis kéz markolja a balom. Messze még ez a válasz de jó rágondolni hogy váratlan utazás minden pillanatban jöhet ha megváltatlan jeggyel a pénztár előtt állva azt se tudod hogy merre lép a lábad és hol lesz a hova tovább csak azt hogy kaland még a felelőtlenség és égető szükség. Nem tudom mi hiányozna még teljesen elszöktem magam elől mikor a nyár véget ért bennem és lehullottak a levelek. Nem találom magam és hiába hajtok egy megtört másodperc fokán táncoló kicsike érme eldőlhetne a kedvemért arcra vagy számra végre. Szerencsém légy velem légy értem hallhatatlan hogy úgy vezess előre ahogy én akarnám ha tudnám fejből mi a karmám ha ismernélek sors ha nem lenne több hibám ha nem vétkeznék magam ellen többet és keresésem nem bántana többé ennyi jámbor lelket...(pont)