Hazaúton vagyok, buszozok. Nem tellett hosszú időbe ,hogy helyet találjak és már kifelé bámulok az ablakon. Egy pillanatra csak, megpillantom magam az ablak üvegében és már könyvet veszek elő. Fáradt vagyok, izzadt, éhes. Kettőt hordok magammal és általában az kerül előre, amelyiket könnyebben találom meg. A trainspotting lett a győztes, felcsapom és kinyílik a 225-ik oldalon. Elmosolyodok, pedig iszonytat ez a rész. Egy rövid epizód, ami a bosszúról szól, a tökéletes lelki gyötrelmet okozó előre kitervelt abszolút gyilkosságról. Már majdnem a végén vagyok, Davie már tervének az utolsó mozzanatait meséli az aids beteg Alannak,akinek alapvetően már csak pár órája lenne hátra. Kiráz a hideg, elképzelem és mire felébredek belőle már a végállomáson vagyunk. Bedobom táskám első zsebébe a könyvet és leszállok. Egyszer Poe-tól olvastam valamit, amiben a főhős találékonysága révén fél szavakból, befejezetlen vagy éppen témához nem kapcsolódó mondatokból képes volt kikövetkeztetni, ha úgy tetszik kitalálni ,hogy társa találkozójuk előtt, hol és merre járt. Ez a találékonysága vezet később nyomra és oldja meg majd magát az ügyet is,melyről a krimi alapjába véve szól. Azt hiszem a Morgue utcai kettős gyilkosság lehetett. Lényegében azóta játszom azzal, hogy megpróbálom visszakövetkeztetni a saját gondolataimat a kiindulópontig. Mire hazaértem már azon agyaltam, hogy hogyan idealizálják a dohányosok a füstöt, a nikotin függőséget, mit is jelent ez az egész.
Abból indulok ki, hogy minden ember megkapja a maga idejét és ezzel úgy takarékoskodhat ,mint a megkeresett pénzével. Csak ez ajándék ,van és fel sem fogjuk hogy milyen lehet nélküle. Amíg az ebédemet csinálom azon filózok ,hogy Davie bosszújának beteljesítésétől ,hogy jutottam el addig, hogy idealizálom a dohányost. Mert azt teszem. A gondolkozó ember, aki semmit sem csinál csak úgy ,az tudja már megmagyarázni, hogy mit miért tesz! 'Azért, teszem mert ez jó.' Ez válasz?
Én úgy gondolom, hogy az igazi dohányos, aki tényleg élvezi azt az egy szálat, amit elszív, naponta ,óránként vagy egymás után, az valahogy olyan lehet, mint az az ember, aki tökéletesen takarékos és tudja, hogy mire mennyit költ. Tudja vagy érzi és ezzel felfogja, hogy mennyivel kell beérnie és mi a maximum.
Az ember fejlődésének függvényében egyre magasabb szinten képes pusztítani, magát a másik embert és az élőhelyét. Furcsa, de ez van, az ember természetétől fogva önző és gonosz. Persze hihetünk a társadalom és más ember álltal alkotott téveszmék hosszútávon beérő sikerében is, de őszintén szólva mindkét látásmód ,olyan szélsőségnek tűnik ,melyek között 'a nincs véleményem és nem is akarok foglalkozni a dologgal' az aranyközéputat szolgáló semleges rész.
 De vissza a cigarettához. Szerintem az ember, amennyire a tudományos fejlődés során megbuktatta a járványokat, "szinte" minimalizálta a születések során fellépő komplikációkat és jóval megnövelte az átlag életkort ,azzal jókora lépéseket tett a túlnépesedés felé.  Hát, nem csodálatos az emberi természet, a normaszerűség, hogy képes volt az ember kultúrszintre vinni egy olyan szokást, mint a cigaretta ,ezzel előállítva a modern társadalom egy új találmányát , az érrendszeri problémákat elősegítve eljutva ezzel az emberi-természetes kiválasztódásig?