Mi kavarog, csak nem a napfényt fújta el a szél?! Imbolygó mintákat fest most az üvegre, fák táncát a kövezetre. Elnyúlik rajta egy érzés, nyugodtan mélán néz vissza rám és lassan fejét a helyére vissza helyezi. Szellemfény, egy árny egy gondolat, egy színtelen semmiség. Örökké figyel, úgy érzem.