Mondhatjuk azt, talán nyugodtan, hogy már régóta készültem erre a napra. Már idejét mem tudom mikor nyúltam utoljára szerhez. Hát igen.. volt most egy szakasz az életemben ami még nekem is sok volt, pedig aztán a többiek megmondhatják, én nem vagyok az aki csak úgy leáll. Ha menés van akkor menés, és az izmosabbikból. De van ami már nekem is sok, és a jobb oldalt a vállamon ülő kis lelkiismeret-angyalka hatására talán, vagy nem is tudom miért, de nekiálltam kicsit tisztítani. Mind az életemet és a szervezetemet is. Persze, tudtam, hogy el fog jönni ez a nap, és nem akartam megvárni, hogy már kényszer legyen. Így elébe mentem a bajnak és jó előre beterveztem a tegnapi estét.

Fura dolog ez, mert alapvetően nekem nem szokásom az ilyen. Mármint... szeretek spontán élni, ha szórakozásról van szó. Mondjuk az este programja most sem volt igazán megtervezve. Sütöttem magamnak valami húst meg összedobtam hozzá egy köretet úgy 3-4 óra körül. Kései ebéd... nekem ez jutott. Aztán délután szépen lassan csepegtek az infók, ki, hol, mikor, és hogyan lesz elérhető. Gyorsan lecsaptam az egyik ismerősömre, hogy igyunk már meg valamit mielőtt belevetjük magunkat az estébe. Meg is beszéltük szépen a dolgot, úgyhogy már nem volt más hátra. Bevallom, remegett kicsit a kezem amikor a fiola után nyúltam. Tudtam jól.. az első csepp után nincs visszaút. Aztán - mint minden drogos - én is túltettem magam a traumán, és meggyőztem magamat, hogy igenis, ez kell a testemnek. 3-3 csepp mindkét szemembe. Esélyt sem adtam a hibázásra vagy a visszalépésre. Egy idő után megtanulja az ember, így kell ezt csinálni.

Gyorsan elmentem még fürdeni, magamra vettem egy új pólót, összepakoltam a túlélőkészletet a táskámba aztán tipli. Jajj de nem lesz jó visszajönni reggel... na segond. Egy elég puccos hely teraszára ültünk ki a haverommal. Nem az, nem vagyok az ilyeneknek a híve, de most jól esett a szép kilátás, és tudtam, ha a szer beüt, innen könnyebb a menekülés. Nem ittunk sokat. Egy sört meg valami szar bólét kortyolgattunk vagy másfél órán át, amig szépen ránk esteledett. Mire elindultunk a járda már futópadként mozgott alattam és úgy éreztem mintha valaki maximumra tekerte volna a motion blur effektet és éppen 300al száguldanék. De a fejem még tiszta volt. Azthiszem. Volt még úgy jó fél-egy órám amig elkezdődnek a durva haluk. Addig elő kellett keríteni a többieket, ami már csak azért is volt létfontosságú, mert persze csak nekem volt működő telefonom.

Mire a főtéren összecsapódott a banda már azt sem tudtam hogy a szaráshoz, vagy a hugyozáshoz kell leülni a WCn. Hát igen.. a kezdet mindig csúnya, főleg egy hosszabb kihagyás után. Gondolom mindenki látott már ilyen drogos filmeket meg minden. De ez igazából nem olyan hanem... mint amikor valakit péppévernek vagy viszik be a műtőbe. És csak néhány elsuhanó alakot látsz de igazából leszarod őket, mert el vagy foglalva a környezettel. Az ismerős foltok csak arra jók, hogy tudod, még biztos kezekben vagy, és nem kómáltál be valahol egy epilepsziás roham után a sikátorban.

A csillagkapu kispálya ahhoz képest, ahogyan mi eljutottunk a bulihelyre. Igazából ezt is csak onna vettem le, mert volt egy kép sok vízzel meg csillagokkal, aztán meg még több lett a zaj meg a fény. Ez azt jelenti, hogy átjöttünk a hídon és party van. Az, hogy pontosan hol, nem tudtam, de legyünk őszinték nem is érdekelt a dolog.

A szembe cseppentésnek van egy érdekes kis mellékhatása. A trip elején  - ahogy azt fentebb írtam - teljesen szétkészül a tested, lévén az agyad egyből egy brutális dózist kap. Így ugye sokkal durvábban beüt a dolog, de hamarabb is múlik el. Csak a speckó technika miatt a lejövetel sem ugyanolyan mintha csak meginná az ember. Ahogy bulizol a tested a szemedből is kivon egy csomó folyadékot, és így szépen lassan szivárog fel az a maradék anyag is ami a szemhéjad alatt maradt. Ez képes azt eredményezni, - ha szerencséd van - hogy mivel ez a kis adag már nem jut el az agyad végébe, csak a szemedet veri át a cucc. Gyakorlatilag mintha csak a bal lábad lenne bebaszva de a jobbal tudsz egyensúlyozni. Ilyenkor folytatódnak a brutális haluk, mármint ami a vizuált illeti, de az ízlés, tapintás, hallás, szaglás - mind mind visszajönnek. Elég fura érzés, amikor úgy kell tájékozódnod, hogy a szemednek nem hihetsz. Szószerint vakon kell bíznod magadban, és a többi érzékedben.

Órákat táncoltunk arra szar zenére. Persze én ebből sokat nem érzékeltem, de utólag visszaszámoltam és tudom, hogy legalább 4 órát voltunk a parketten nonstop. Aztán jött egy durva váltás. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy megyek valahová, és követem a barátomat, miközben fogom a hátát, hogy el ne veszítsem. Ilyenkor már tudtam, hogy valami baj van. Egyrészt látok. Másrészt mindenkinek komor az arca. Harmadrészt a szívem a torkomban van, és az érzékeim úgy kiéleződtek mint egy hetek óta lesben álló Inka harcosnak, aki nyílméreg békát nyalogat unalmában, hogy ébren maradjon. Hiába, ez adrenalin... az egyetlen dolog ami ki tud nyírni egy jó trippet.

Igazából esélyem nem volt kideríteni, hogy mi is a helyzet. Mire pár pillantással felmértem, hogy hol is vagyunk, és kik is vannak itt, már csattant az eslő pofon. Ilyenkor az ember nem gondolkodik sokat. Ütik a barátodat, úgyhogy elkaptam az első torkot ami ismeretlen fejhez tartozott és egy laza rambós muzdulattam megmutattam neki a töltés alját közelebbről. Legalábbis valami hasonló... Persze utólag az ember nagyon okos, meg megállapítja, hogy ő ám az igazi dzsungelharcos, és szanaszét szedték az ellent, de azért be kell vallani, voltak szorult pillanatok. Egy cirka tízperc tömegbunyó után aztán valahogy szétvált a két banda. Túl sok volt már a kivert fog, vagy a földbe tiport önbecsülés, kitudja. Mindenesetre mindenki jobbnak látta hazamenni mielőtt a bütykös taxi akarná elfuvarozni a társaságot.

Mire hajnali 4kor leléptem, már semmi erőm nem volt az élethez. Azt is elfelejtettem megkérdezni, kik voltak ezek, és miért akarta az egyik srác annyira eltörni az orromat, hogy a végén neki eredt el a vére. Gondoltam majd megkérdezem őket ma délután egy sör mellett. Kár, hogy a fogdában nincs büfé...

Kibaszott térfigyelő kamerák... még jó, hogy már nincs nálam otthon semmi cucc, csak megint rendet rakni lesz szar a házkutatás után. De trippemet, miért kellett megint elbaszni?... kezdhetem elölről.. mindig ez van.

_

Végszónak itt egy utolsó egysoros... legalábbis amig vissza nem térek:
Elgondolkodtatok már azon, hogy a tükörképeteknek jobb oldalt van a szíve?

Irány a sivatag