3.

Majd visszamenőlegesen dátumozok, megígérem. Egyébként nem sokkal az után, hogy kiszálltunk a kocsiból befoglaltuk a házat ,amit béreltünk. Pontosabban a felső szintjét. Szimpátia alapján döntöttük, megtehettük mert a többi lakó csak reggel érkezik. Így lett két hűtőnk és négy két személyes és egy három személyes szobánk tv-vel ,rádióval a múltból. Múltból azért, mert harminc éve minimum nem gyártották egyiket sem a saját típusában. Én speciel a sajátomat nem mertem sem bekapcsolni, sem rákötni a hálózatra. Állítólag ,ha egy ilyen cucc felrobban az ijesztő és sokat kell utána takarítani és tekintve, hogy egy bizonyos szintű takarítás szállásváltás előtt így is, úgy is adott, fölösleges lenne tetézni a dolgot még egy szilánkokra szakadt képcső maradványainak szedegetésével. Fölöttünk még volt egy szint ,egy és fél erkély plusszal amitől szimpatikusabb lehetett volna, ha van hűtőszekrény a folyosón. Becuccoltunk a szobkákba ,telepakoltuk a hűtőszekrényeket a folyosókon és végül kiültünk cigizni a teraszra.

Valami dallam maradt a fülemben. Gépi ricsaj keretezi és járja át, de nem az a dinamikus szabályos téma, inkább életszerűnek mondanám, olyan szabályos ütemtelenségnek. Próbáltam mozdulni , miközben elkezdett kiteljesedni az egésze. Az jutott eszembe, hogy az ember ha zenére próbál mozogni, akkor a zene szabályozza be a lépéseit, szinte a rezdüléseit is. Talán még az agyára, a gondolataira, a szívére is kihatással lehet a zene. Ez alapján ,ugyanaz csak olyan mintha fordítva történne. Ahogy mozgok, úgy változik meg az ütem. Mozdulatlan vagyok, akkor sima és érintetlen víztükörre emlékeztet a hang hulláma. Egy sima vonal. Aztán levegőt veszek és kimozdul a hullám a síkból mondjuk az első rovátkáig, hogy aztán visszaeshessen. Hány másodpercig tart egy levegővétel? Hány másodpercig tarthat egy pillanatnyi szívmegállás?

-Hol jársz?

-Mi?Ja, sehol. Csak elgondolkoztam.

-Te folyton máshol jársz.

-Nem, csak az jutott eszembe...

-Hogy?

-Inni kéne, nem?

Csillagos volt az ég és a Hold olyan sápadtan nézett vissza ránk ha feltekintettünk, mintha napok óta nem aludta volna ki magát. Az jutott eszembe, hogy ha tükörbe nézek, lassan már tényleg kikerekedik az arcomon az a két sápadt oldatlan granulátum forma kráter ami a szemeimet szegélyezi. Kihangsúlyozza a kéket a zöldből, meg azt az arany masszát ,amit véletlen ott-felejtettek összerakás után. Ezért szeretjük mi jobban a Holdat, valahogy az éjszaka mindig is közelebb állt hozzánk. Cinkosunk volt az életünkben mindig is és ő hagyja hogy ránézzünk, szinte vissza is mosolyog ránk. Nem úgy mint a Nap. Próbálj csak a nappal szemezni...

-Mit hoztál nekem?

-Egy üveg jâgert meg két doboz sört hoztam.

-Ezt ketten? Hát a többiek?

-Amíg gondolkoztál lementek boltba.

-Itt mertek hagyni veled?

Nem nagyon szoktam elfáradni, napokig bírom alvás nélkül, ha a megfelelő holtpontoknál teszek valamit ,ami átrugdal és nem hagyja ,hogy megragadjak benne. Ilyen a futás is. Szeretek futni ,mert ha szemtávolságba van a kitűzött cél és meg tudom magamnak magyarázni azt, hogy elérhető, akkor pár közeli kanyarral akármeddig el tudok menni. Keresem a határokat, szeretem a lehetőségeket nem kihasználni, hanem talonban tartva addig érlelni ,amíg a legjobb nem lesz az íze. Ezen felül türelmetlen vagyok és ellentmondásos. Szeretem ,ha nem kell megmagyaráznom azt, hogy mit miért teszek.

-Mi bajunk lehetne?

-Végülis csak megfulladhatunk...vagy elkap egy cápa...-Vannak állapotok ,amikor már az esztelen érvelés is pozitív számba megy, annyira lehetetlen megmagyarázni valamit, ami szeretnél, de mégsem kellene ,mert érzed hogy rossz vége lesz. Valakinek.

-Ja, persze telivér cápa....gyere..

-Van még jâger?

-Pár korty.Kéred?

Ha azt vesszük egész szép az ég éjszaka akkor ,ha nincsenek felhők. Látszanak a csillagok és nagyrészt láthatóvá válik minden ,amit összekötsz belőlük. Nagyrészt egyenlő szárú meg derékszögű meg köralakú háromszögeket lát az ember ilyenkor. Aztán eljut odáig, hogy ha hanyatt fekszik, akkor mozgó lézershow-nak tűnik az egész, amit egy fekete vászonra vetít valami beteg elme. Ez után visszakövetkeztettem magamhoz és rájöttem, hogy én fekszem meztelen a csillagos és alatt egy fél sörrel a jobb lábam mellett és bár nem fázom valakit átölelek ,hogy együtt dideregjünk. Arra a következtetésre jutottam, hogy az didergés vagy a fázás, mint olyan teljesen hasonló az ásításhoz. Ha valaki ásít egy társaságban, ha nem is lesz fáradt tőle mindenki, de egy hullám végigfut az embereken és hirtelen azt veszi észre az ember, hogy mindenki tátog.

-Így most jó.

-Hm?

-Ez egy olyan amit nem felejtek el.

-Én nem felejtek el semmit.

-Valamit biztos.

-Az csak később jut eszembe.

-Hülye.