Gyönyörűszép fekete bundája volt és még mélyebb,sötétebb szemei. Hosszúkás pofájából világítottak ujjnyi vastag pengeéles fogai és termetre az egész faluban nem találtak párját. Az után jött ,hogy elköltöztem. A fater a kert végében sétálgatott ott találta a kölyköt. Akkor még csak egy apró szőrcsomó volt, emlékszem hogy ha se az öreg, se a fater nem voltak otthon, akkor a környékbéliekre volt bízva az etetése és mindenki imádta. Pár házzal lejjebb ,azt hiszem két kerttel arrébb volt csak egy néni, a Manci néni az mondta mindig ,hogy 'olyan gonosz a tekintete ennek a kutyának!'. De hát ki foglalkozott ezzel akkor?! Az állatorvost mikor kihívta az öreg, az is csak azt mondta, 'Hát, lehet megnő és nagy lesz ,aztán majd jól meghálálja a sok gondoskodást'. Úgy hívták a faluban ,hogy 'A fekete' ,a Prímásék kutyája. Aztán megnőtt.
A fater imádta, hatalmas kutya lett belőle. Sok helyütt azt mondták, hogy nem is kutya, hanem farkas vagy ,hogy valami medve ellette és abból lett ,ilyen ordas jószág. De aztán egyre elkanászodott, ahogy telt az idő. Emlékszem, még az én nadrágom szárát is elkapta egyszer, a Fater jól el is verte érte ,de az öreg nem szólt egy szót sem. A nagyfater, hát igen, ő sosem volt jóban a Feketével. Azt mondta, hogy nem kellett volna befogadni, mert bár akkor olyan volt mint a bárány, csak evett és aludt és lehetett mutogatni, hogy milyen gyönyörű a bundája, meg a kiállása meg minden. De ez a kutya gonosz, ez biztos!
Aztán, ahogy telt az idő, a fater öregebb lett, a nagyfater is beleőszült már a korba elég rendesen és valahogy kevés vendég járt akkoribana Prímásék házához. Nem tudták, hogy milyen átok sújtja őket, csak azt vették észre, hogy az utca túloldalán mindig nagyobb volt a mozgás,mint az ő kerítésük mentén. Emlékszem, a Fater arra gyanakodott ,hogy 'a pöce, az zsirosodhatott el!Annak a szagától kerülik el a házat'. Erre az öreg, csak hümmögött és mondta a magájét, hogy 'a kutya. Az a baja mindennek!' Bár akkoriban már ritkán voltam a háznál így is érezhető volt a különbség, hogy milyen ha a Fater szólt a kutyához, vagy az öreg. Az Öreg ha szólt, a kutya csak morgott és feküdt tovább, rá se bagózott arra amit mondott.
Egyszer volt aztán, hogy bucsú lett a faluház mellett és az egész falu kitódult, hogy ünnepeljék a jóidőt, a termést meg a szőlőt, ki-ki azt amire amúgy csak az egyetemen szokás meginni egy kupicával. Felénk így hívták a kocsmát, s mint minden rendes faluban, ahol a kocsma szemben volt a templommal, a jó falubéliek gyakori látogatói voltak az efféle tudós kollokviumoknak. Így a fater is, meg az öreg is gondolták, kivételt tesznek az idővel és meglátogatták a templomot és hosszú ideje először, meglátogatják az egyetemet. Jól kirúgták mindketten a ház oldalát, de annyira hogy míg az este rászált falura, már csak a fater volt képes a biciklire visszaülni, az öreg már nem. Így az öreg, elköszönt a díszes társaságtól és elindult az éjszaka közepén haza. A fater pedig még betolt pár stamplit, hátha az üveg alján megtalálja azt a diplomát, amit az övé mellé odacsaphatna, csak úgy a miheztartás végett.
Az öreg közben hazaért, letámasztotta a biciklit a kerítésnek és a kulcsa után nyúlt. A Manci tekert éppen arra, arra köszönt rá mielőtt betolta a biciklijét. Aztán rázárta a kaput az utcára és mint aki jól végezte dolgát elindult a ház portája felé. Kicsit be volt csicsentve az öreg, úgy hallottam nagyon danolt ő a kocsmában is, az udvaron is. Észre sem vette, a morgást a háta mögűl. A Fekete, az harapta el a torkát neki. A Fater mikor hazaért, úgy sírt mint egy gyerek mikor meglátta az öreget. 'Há, nem ismerte fel, mér nem ismerte fel?' Azt üvöltötte, jajjgatta folyamatosan és mikor a történtekről kérdezték is csak azt mondta 'Há, nem ismerte fel...berúgott, szegény öreg, hát de nem tehetett róla, csak berúgott, szegény öreg'
-Aztán azt mondd, a kutyával mi lett?
-Talán egy pár kesztyű lett belőle...De ki tudja már..régen volt.
