Aztán egyre görbébbek lesznek a sávok az út közepén. Fehérek, de kuszák és hiába egy irányba mégis oda, vissza futnak. Ezek a festett csíkok a világon a legbizonytalanabbak. Erre gondoltam és közben nevettem a fák alatt rohangáló görényeken, kikből egyszer majd ember lesz. Azok a fák velük szívták a füstöt. Türelmesek ők, mindent megemésztenek. Látják mit és hogyan csináltak. Látnak mindig mindent ami történik, és emlékeznek. Nem felejtenek el semmit.
Aztán az eget. Mindig oda néztem fel ,ha már untam azt amit körbe nézve láttam. Most borús volt, rákényszerített arra,hogy az ősz szemébe nézzek. Szembe jött velem és bár mögöttem már lassan sárgállott valami roncs én nem tágítottam középről. Minek mentem volna odébb, a tér így is elég szűk ahhoz, hogy megússzak egy buszbalesetet.
Aztán persze kikerültem a lehetőséget ő pedig engem amikor eltértem az irányból. Az ősz kifújta tüdejéből a megmaradt nyarat és a csikket a járdára pöccintve a szélvédőnek szaladt. Kirázott a hideg, azt hiszem bennem, a szemem előtt pedig, holtan rogyott össze a nyár.
Vállrándítással intézi el az ember, ha történik valami. Elkezdődik a suli, az emberek elutaznak, elköltöznek. Kiszakad egy kis világ a nagyból. Búbánat, sercegés és egy túl korán eltolt cigicsikk zuhan a csatornafedő alá. Vannak emberek akik jelenlétük nélkül keltenek lángokat ifjú szívekben azzal, hogy vann , hogy aztán ez legyen a miértre a válasz. A szabadság ilyenkor rágyújt és beszívja a füstöt.
Persze, ott vagyunk mindannyian a szavakban. Az összesfűzött mondatok között mindig áramlik valami feszültség. Ez az a villámló szikra, ami emberré tesz minket. Hogy mire akarok kilyukadni? Magam sem tudom.
Rájöttem ,hogy nem tudom már , mi az ami az embert emberré teszi. Ez a lény megküzdött azért,hogy értelmes legyen. Elérte, hogy érvényesítse az akaratát és megalkotta a képességet arra, hogy szeressen és ezt úgy tegye, hogy elérje a majdnem tökéletes boldogságot. Ezt a szót is az ember alkotta. Nem a természetből jön. Viszont nem a szeretet, a boldogság az ami emberré tesz. Szerintem valami negatív szónak kell lennie. Az ember elérte ,hogy boldog lehessen és amikor ezt a pontot megérintette a csúcson szépen elindult visszafelé. Onnan amerről elindult.
Az intelligencia pozitív avagy negatív?
