Eljött új életem harmadik napja és alighogy leáldozott a fénye én már egy hófehér limóban ülve vártam ,hogy megérkezzek. Inasom mellettem ült, szótlanul. Ő jött értem új rezidenciám elé és hozta magával azt a pár csecsebecsét amire szükségem volt ahhoz, hogy lenyűgözhessem a többieket. Meglepő fordulat volt számomra, hogy vállalataim hierarchiájában elég gyakori volt saját fajtám akár bizottsági tagként, akár egyszerű alkalmazottként.
Amit szolgámtól megtudtam az épp elég volt. Aggodalomra adott okot, hogy ennyi alattvalót volt képes irányítani és még inkább zavaró tényező volt az, hogy most megborulhat a rend. Szolgám hűségében már nem voltak kétségeim ,sőt az a félelem amit nála éreztem, inkább az irányomban érzett féltés szüleménye volt. Családom egy őrültre hagyta a vagyont és engem is, valakire aki előbb halna meg ,mint hogy hagyná ,hogy akármi bajom essen.
Szokásos ceremóniával indult. Érkezésemet ,bár szolgám előre bejelentette, mégis meglepettség fogadta. Bankárok és világuk csendes démonai. Üdvözöltem őket. Belépésem után közös pohárköszöntő. Sápadtságom ellenére nem ütköztem ellenállásba, problémamentesen zajlott minden az első körben. Furcsa érzés tudni, hogy olyanokkal vagy körülvéve akik próbálnak benned, az agyadban olvasni. Nem tartottam valószínűnek, hogy sikeresen teszik mindezt, mert ha valaki túl közel férkőzött vagy én léptem közbe és fordítottam felé figyelmem vagy szolgám tette meg ugyanezt. Ám a félelme, mindennek ellenére beigazolódni látszott, a hierarchia, a felosztott rend késélen táncolt megjelenésem miatt.
A vezetőség emberi tagjait kikísérték. Szolgám egy üres tanácsterembe vezette át a megritkult társaságot míg pincérek tálcán ,töltött poharakat hoztak. Mindannyian tudtuk, hogy a háromlépcsős beavatási szertartás harmadik lépcsőfokán meghal a herceg és újat választanak. Szolgám halálával kerül majd trónra a legerősebb. Hiába élünk modern időket, fajtám mindig is a tradíciók híve volt. Amennyiben valaki előbb ér oda az utolsó teremben ,mint én mindennek vége. Ez esetben széttépnek és azt hiszem abban a tudatban fogok megsemmisülni, hogy nem kellett volna felébrednem.
Szolgám ekkor a pódiumra állt. A harmadik terem ajtaja kitárult és mindenki felhajtotta az italát. Legalábbis azt hittem. Átsétáltunk. Míg éreztem, hogy a feszültség a tetőfokára hágott engem már megszállt a legmélyebb nyugalom. Nem féltem már,ettől a pillanattól fogva fölösleges volt minden aggodalom.
Szolgám középre lépett. Döntöttem sorsáról ezért néven szólítottam és mellé léptem. Lehajtotta a fejét és éreztem rajta azt a zavart, amit a többiek is éreztek. Nem tett senki semmit. Feléjük néztem és közöltem, hogy átveszem a hatalmat. Én vagyok a herceg, mindig is én voltam és ha van valakinek ellenvetése most itt az alkalom rá, hogy közölje.
Egy magasabb alak, egy lenyalt hajú ügyvéd forma lépett elém. Még most is hallom a szavait a fejemben. Erőteljes volt, ijesztően hatott, hogy képes erre, hogy képes volt félelmet ébreszteni a szívemben. Ő volt Garno alatt a rangidős. A legidősebb, a legtehetségesebb. Sajnáltam, hasznos alattvaló lehetett volna belőle.
Mivel tudatta Garnóval az igényét már nem volt visszaút. Elé léptem és közöltem vele, hogy már megtörtént az utódlás és most meg fog halni. Gőgös volt és ijedt. Körbetekintett és látta a megszállott fényt a többiek szemében. Nyugodtságom verte lelkébe az első cöveket, mozdulatlan volt és kiült arcára a halálfélelem. Nem is próbált menekülni, mikor a körülöttünk állók közelebb léptek hozzá és széttépték.
Garno értetlenül nézett rám a limóban, úton hazafelé. Zavart volt és nem értette, hogy tettem mindenkit szolgává anélkül, hogy megöltem volna őt magát. Megmentettem az életét ,így a tartozása már több volt a legmélyebb hűségnél. Nem érdekelt a kíváncsisága, hadd higyje azt, hogy új Isten született a világra a pénz mellé, végül is, így történt.
'conduto fiam..pletorico conduto..' Halottam remegni az emléket agyamban, fülemben. Teremtőm, családom trükkjével éltem, amikor felszolgálták azt a bort ,amit a véremmel kevertek el. Idegességükben nem is gondoltak rá, hogy egy életre bilincsre verték a lelküket azzal a pohár itallal. Így most az Úr, rendet teremtett saját háza táján, nyája legnemesebb bikái a talpát nyalják és a holnapi nappal kezdetét veszi az igazi élet a halál után.
