csöndablak

Érettségi előtt az utolsó party, érettségi előtt az utolsó volt. Nem mondok semmit,mit  kérdeztem, és 'azt' se írom le. Szóval, érzelmileg nem tudom kikövetkeztetni, sem levezetni, mi játszódik most. Itt belül azt tudom, hogy fáradt vagyok, és írni  és írni.

Aluljáróban másztam, egyedül és körülöttem az arctalanok ,mind csak rohantak a maguk unalmas hétköznapjai után. Egy srác gitározott és quimbytől játszotta a láss ezer csodát, című számát. Aprót kapott, és megköszönte. Aztán játszott tovább. Láss ezer csodát.

Tegnap megvolt életem első felolvasóestje. Az az érzés, amikor leülsz és vágod,hogy legalább 20 ember néz téged, aztán az érzés,hogy felállsz, megállsz és olvasni kezdesz, és csönd van, és már 50 ember néz, aztán az érzés, hogy túlvagy rajta és még mindig pörög a szíved a helyén, úgy üt ,mintha rosszhelyen lenne, úgy vág, mintha az életemnek most vége lenne...Végigkúszott a torkomból a hasamig, lüktetett és mikor végignéztem magamon, láttam ,hogy reszket rajtam a pólóm.
'Hülye vagy, mert nincs mitől parálni.' 'Mi történhet?' 'Elrontod és aztán?' Az a sok szarság ,amivel meg akartam nyugatni magam, igazából a nyugalmamat ölte meg. Tényleg nem vágom,hogy mitől féltem, mitől aggódtam, miért remegett a kezem ,mint nyárfalevél(még nem láttam olyat,szerintem..szerintem) vagy mint földből bújt laposféreg lócitromba ragadva napfényérzékeny testével vonaGolva...Vhao...

Inkább menjen ez naplószámba, inkább legyen ez valami más...
Aztán,

Ülök a buszon és mindenütt öregemberek. Egymással beszélnek, de mintha nem is egymással. A köszönés és az elköszönés az amin talán elgondolkoznak. Ha egyáltalán megragad valami. A köszönésre nem emlékszem, de az biztos,hogy 20 perc utazás alatt háromszor hallottam azt ,három különböző figurától, hogy 'jajj, mi már azt úgysem érjük meg' Mögöttem egy öreg hölgy, egy ismerős csajszinak(akit zicher hogy nem ismert),elkezdett mesélni a muskátlik szezonjáról, aztán arról,hogy a hivatás az az élet amit magunknak választunk. Belevágott egy ,olyan magasröptű témába ,amihez a kellő elvontságom megvolt, (talán annak is akihez beszélt) ,de lehet hogy a kellő élettapasztalat ,nemigen volt meg hozzá. Az, hogy a családját szolgálja, a férjét, és nemtudom,hogy hányadik ágon született rokon , nem tudom, kijét azzal lesz egész az élete...Ezt magyarázta és a fejem fogtam, mert hiába próbáltam valami olyasmit kihozni amit le tudok írni, nem sikerült.
Egy öreg hölgy ült mellettem is. KÖzlékeny próbált lenni én meg mosolyogtam, hogy jólvan mond csak, de nem hiszem, hogy ennek van értelme. Persze próbálkozott, és aranyos volt, válaszolgattam neki egy darabig aztán, mikor már nem reagáltam vissza semmit, nem kérdeztem a virágairól...
Nincs nekem semmi bajom az öregekkel, tényleg nincs. Szeretem a rokonaimat, mert őket értem. De ,ahogy még a gyerekeket sem csípem, úgy hozzájuk is fel kell nőnöm annyira,hogy gátlásosabb legyek saját magammal szemben és ne szúrkáljak bántó szavakkal.

 Szétcsúsztam teljesen. Csöpög rólam a víz. Nem törölöm meg magam, inkább várom, hogy valaki megmasszírozza  a hátam.
A legviccesebb az, amin az eszem járt, reggel a buszmegálló felé. Morbid, hogy megint igazam lett és az élettől mindenki visszakapja, ha tud, ha nem tud róla. MI a diploma negatív ellentéte? Nem akarok csövezni, de szükségem van arra,hogy biztosan tudjam, az életem felfele ível és nem lefelé ível ez a cucc, ami most felfelé mutat. Csak ne maradjak győri,...,csak ne. Legyen szép a nyár, így akarom, legyen felejtés, legyen az elmúlt egy év fehérség, és tényleg ne emlékezzek az egészre, és ami még fontosabb, ne haragudjak.
Úgy akarok elmenni emberek mellett,mintha csak emberek lennének a sok közül. "Az a srác, valahonnan rémlik, hogy közöm volt hozzá, de már nemtudom..köszönünk, de már nemtudom miért.."

Elég hosszú...hosszú minden...Áramszünet, kicsukott csiki, csuki..chek, chekk..rechekk
Néma rétek , és bogozd ki. Ennyit egyenlőre..

Ajánlás : 1 , 2 ,3 , Friss nagyon (nekem) és jó