Elhalt egy hegedű, csöndben vagytok nem zenélnétek mégis nekem? Hangjaimat visszaveri a fehér ,néha felvillanyoz többször elaltat. Most azt hiszem a feketére festett világban a belsővel jobban összhangban van egy tűzfalra rajzolt belső dal.
Hallom ahogy lép, a zaj kizárja ,nem tehetem. Táncol, táncolj hadd lássam anélkül mi lesz így velem? Kicsit rövidre zárták most, felkelt hogy üres testben ,lélek nélkül ha úgy tetszik hangszer nélkül zenélhessen. Ha úgy tetszik akkor semmiről ,hát hinnéd hogy emlékszem még? Kit megszólítok egyszer én soha el nem feledem, mert ha néha megtesszük örökre tesszük és kínoz az emlékezés.
Surrog az a lap, kúszik a kövön ,leverte a könyököm. Mindenféle cicákokat kergetett szét, porból világokat választott maguktól ketté. Lassan közbeszól újra, felhangzik a hegedű és álmok között rámrivall egy hang, -Ott a kékszemű!
