Úgy sem tudnám elmondani, hogy megértsék. Annyit mutogattam saját tükrömben magamat, hogy már rájöttem ,van ami akkor sem menne ha akarnám. Nem tudnám feltárni a régi harcok érzéseit. Nem tudnám megmutatni azt, ami számomra sem jelent meg ,de másnak mennyi örömet okozott! Azon történetek ereje is bennem él árnyékként, mit másoktól hallottam. El akartam mondani, meg akartam mutatni én szerettem volna.
De ha sikerülne, mivé lenne az érzés? Az amit mástól kaptam, lopva tovább adtam volna az az emlék már kié? Átmászhatok ezerszer a világ tetején, ha más meséli azt ,hogy ott volt és tudta hogy mitől féltem akkor én. Napozhattam volna a Nap peremén ,slukkoltam volna egy izzó gázgömb forró közepén ,de akármit mondhatok, ha megtettem az már csak az enyém.
Ezért nem tudom megmutatni, bár leírni próbáltam már és fogom ezután is, de sajnos nem lehet olyan amilyennek én látom, amilyet én kapok ha ránézek vagy ha visszatekintek. Kísérteteim hozzám sem érnek, mégis fájnak ha vannak ha velem ,mert tudom hogy voltak és volt úgy hogy megérinthettek. Emlékszem rá, ez az én átkom. Nem felejtek el semmit vagy ha igen, szelektálom azt ami nem volt fontos ,ami fájt. Emberből lettem emberré, aki megmutatná azt amit csak ő kapott.. Az életünket, az életemet a múltunkat, a jelenemet az én szememmel.
