A déli naptól izzik a háta, kékes csillogás, izzad a délibáb a delelőn túl. Ajkához emelné, de a képzelt jég permetté esik a széltől széthullik, elfújja. Tovább lép, a vörös terepmintát az ég szívja fakóra, az arcot barnára, szürkére a szemet cserzi lassan ,ahogy az élet a másik irányba halad mind untalan képet vágnak rá, hiszen az óra körbe jár és e zárt világ bilincsbe ver. Az üvegtornyon innen, egy magas hegyen túl egy távoli tájon, hol a malac túr az óperenciás szélén, ott egy kis megálló vár még, ezt súgom nem mondom hangosan, hiszen ha kimondom elszáll és erőt vesz rajtam.
Forráskód
2009.11.23. 20:19 - freeeyes
Címkék: legbelül
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr581547173
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.