Ma amikor felébredtem a kis esti menedékemen, kinézve a kijáraton láttam, hogy megint az a fehér valami hull az égből. Még mindig nem tudom mi ez. Soha nem találkoztam hasonló jelenséggel. Mindenesetre próbálom távoltartani magam tőle. Kitudja, talán ez is a szennyezés eredménye.
Most, hogy így be vagyok zárva a rejtekembe, kicsit jobban körülnéztem. Itt melegebb és nyirkosabb a föld kicsit mint odakint, de néhány gilisztán kívül itt sincs semmi élet. Masszív kis dögök, meg kell hagyni. Napok óta tartok keletnek. Bár egyre nehezebb megmondani az irányt mert keveset van fent a nap, de úgy néz ki délnek kell fordulnom. Az idő egyre zordabb és kezdek kifogyni az élelemből is. Lejjebb megyek pár tíz kilómétert hátha... Feltöltöm a készleteket és utána visszaállok az eredeti irányba. Meg kéne várnom a jobb időt talán. Bár nemtudom... lehet, hogy itt soha sincs nyár. Minden esetre Észak-keletnek kell tartanom. Még úgy 1 hónapig biztosan, ha ebben a tempóban haladok.
Próbálom kerülsni a romvárosokat. Sok rosszat hallani onnan és nem akarom idő előtt bevégezni az életemet. Ha minden igaz, a célom úgyis egy ilyen lélekvesztő kísértetkastély lesz. Már ha egy egykoron hatalmas várost hívhatunk kastélynak. Az utak mellett néha találok elhagyott szállítmányokat, de csak az agyontartósított konzervet tudom megenni. Annak ugyanis fém burkolata van. Nem hatott rá a szennyezés.
Kezdem kicsit elveszteni az időérzékem. Tegnap már azt hittem csak napok vannak hátra, de amikor elővettem a naptárfüzetet a táska aljából rá kellett jönnem, hogy csúnyán elszámoltam magam. A magány nem egészséges. Kicsit sem.
Azthiszem kimegyek, megnézem mi ez a cucc. Annyi esik belőle, hogy nincs időm megvárni, amig eltűnik, mint 2 napja. Sőt, mintha valami mozgást is láttam volna kint. Talán egy nagyobb állat. Kitudja... az azt jelenthetné, hogy közeledem.
A kérdés csak az, tényleg vár e ott valaki, ahova tartok....
